Van esélyem így normális párkapcsolatra?

Az utóbbi időben elég sűrűn belekerültem a lelki szemetes szerepbe, megutáltam lassan mindennemű kommunikációt, ami egy pár-, vagy baráti kapcsolatban alap lenne. Vagyis nem szeretem hallgatni az embereket, ahogy fossák a bajaikról a monológot, az én problémáim meg szart sem érdekelnek. Mert ha kölcsönös lenne, akkor azt mondom, hogy oké. Nem érdekel, ha ezért önzőnek titulálnak, 20 év után épp ideje egy kis önzésnek.

De kérdezem én, ilyen hozzáállással is van esélyem normális párkapcsolatra szert tenni? Mert nem akarok változni, de tény, hogy rossz már egyedül. Ki való nekem? Ha sokat beszél, unom. Ha nem beszél, sértő. Olyan nővel pedig még nem találkoztam, aki mindig akkor szólal meg, mikor szükség van rá...