Szerintetek teljesen elrontottam ezt a barátságot? - Tanácstalan vagyok.

Most kezdtem a gimit, és volt szerencsém megismerkedni egy fiúval, aki sok tekintetben hasonlít hozzám, eleinte sokat beszélgettünk, minden ilyesmi. Aztán nem sokkal később elkezdtek pletykálni minden baromságot, amiből semmi sem igaz, és nagyon nem örültem neki, hogy összehoznak, ezért nem túl kedvesen közöltem vele, hogy nem vagyok belezúgva, ne is higgye azt, és remélem, ő se belém, úgy tűnt, ezzel egyet ért. A pletyka mégis elterjedt, és egy idő után ez már abban is meggátolt, hogy bárkivel is egy értelmeset tudjak beszélgetni. Mindig is nehezen viseltem az ilyesmit, és főleg, mert neki sincsenek érzelmei irántam, kicsit nevetségesnek, és szánalmasnak éreztem a dolgot, alaposan felbosszantott, és azon kaptam magamat, hogy rá kezdek el megharagudni, ha találkozunk, folyamatosan bunkó vagyok vele, megjegyzéseket teszek, és úgy alapjáratban, még ha segítő szándékkal mondok is neki valamit, azzal csak elrontom a kedvét, vagy idegesítem. Őneki is voltak kiborulásai, nem csak nekem, de mindig akkora sikerült időzítenie, amikor, hogy úgy fogalmazzak éppen rossz napjaim voltak, és még idegesebb voltam, mint általában, ezért leginkább abból is csak valami vitaszerű dolog lett. Amikor éppen figyelmen kívül hagyjuk ezt a pletyka-dolgot, akkor jól el tudunk beszélgetni, de mindig furcsán néznek a többiek, utána mindig megjegyzi valaki ezt a későbbiekben. Azt hittem, pár hét alatt lecseng ez a dolog, de lassan már hónapok óta nem akar lankadni, az összes többi lány szerint nagyon szép pár lennénk, meg minden egyebek, szerintem ez röhejes. Nem valami jó érzés, ha azt suttogják a fülébe, hogy X.Y. mennyire szerelmes belé, amikor tudja, hogy nem így van. (mindenféle idétlenséget, hogy így meg úgy néz rám...) És ráadásul ugyanez van valószínűleg vele is, én meg nem tudom, nekik hisz-e jobban, vagy nekem. Ráadásul mindeközben ő elkezdett kerülni engem, nem köszön, ha szembejövök a folyosón, és úgy eleve, kezd baromi kínossá válni, ha véletlenül összetalálkozok vele, mert már nem szeretem megszólítani, és ő sem igazán akar már beszélni velem, egyrészt az 'idegesítőségem' miatt, amit aláírok, másrészt, mert akkor soha nem múlik el a pletyka. Ezt nemrég a szemembe is mondta, közölte, hogy elege van már belőlem, én is, hogy nekem is belőle, eléggé összevesztünk, aztán egy kicsivel később bocsánatot kértem mindenért, tekintve, hogy nemigen tudom elkerülni a későbbiekben sem, és tényleg kedvelem őt, csak éppen nem "úgy", hanem barátilag. Nem tudom, hogy ő így van-e velem ezek után.

Mindenesetre nagyon rendes volt, megbeszéltünk mindent, megígértem, hogy igyekszem rendesebb lenni, a végén már röhögtünk az egészen, és azt mondta, nem haragszik, csak nem tudom, mennyire gondolja komolyan. - Nagyon eltoltam?