Mindenki úgy érzi magát szakítás után, hogy nagyon megbánta, és hogy bárcsak valahogy visszaszerezhetné?

Te szakítottál?Miért?

Én is nem rég estem túl ezen.Engem dobtak ki.:) Vegyes érzéseim voltak,először kiborultam,utána kis sírás után megkönnyebbültem,tök jól voltam,azt éreztem bármit megtehetek,felszabadult lettem,majd megint rosszabb lett.Ez egy hullámvölgyes időszak.:) Azt viszont nem iagazán éreztem,hogy visszakarom kapni.Na jó,kb 2napig igen,de az is hullámvölgy volt,délelőtt akartam őt,délután már nem..Aztán ez így ment.:D

A végére pedig teljesen jó lesz minden.:)Csak ehhez idő kell.

Én nemrég szakítottam! Még most is nagyon tudnám szeretni, de azt is tudom, hogy egy rémálom lenne mellette az életem.

Ezért nem is próbálom visszaszerezni, annak ellenére, hogy rendíthetetlenül próbálkozik.

Én is egy hullámvölgyhöz tudnám hasonlítani. Először nem is szomorkodtam csak haragudtam rá(csak egész nap azon agyaltam, hogy lehetett olyan bunkó a szakításunkkor), egy idő után már nem is gondoltam rá. Majd felkeresett és újra haragudtam rá mert én már elkezdtem a továbblépést , de (gondolom az emlékek miatt) rettenetesen visszaakartam kapni. Utána jött az az időszak, amikor nem tudtam mit akarok...délelőtt még nem érdekelt, délután meg csak rá gondoltam és sírtam.

Viszont most úgy egy 2 hete jobban vagyok.:) rájöttem, hogy már nem szeretnék tőle semmit és így sokkal jobb.:) megint kész vagyok az ismerkedésre de ehhez kellet pár hónap(lassan 4 hónapja szakítottunk).

Van ilyen, de elmúlik, ha jó okkal szakítottál vele. Sajnos ilyenkor hajlamos megtréfálni az agy és a szív, és csak azok az emlékek jutnak eszedbe, amikor még minden szép és jó volt, és ezt vágyod visszakapni. És feléled benned a remény, hogy hátha...

Csak aztán ha alaposan végiggondolod (hangsúlyozom, akkor ha jó okkal szakítottál), hogy a reményhalnak annyi, az új kedvenc a szarok rája lesz. :)