Normális ilyen helyzetben idegbajt kapni?

Az a helyzet, hogy bukásra állok németből. Tudom, nagyon tré dolog, meg mai fiatalok, meg hasonlók, ilyen beszólásokat nem kérek. Holnap írnánk egy dolgozatot az egész könyvből amit most, meg az előző évben vettünk. Nekem javítanom kell. Most munkanap lesz a szombat, nekünk suli van... de én elmentem az iskolaorvoshoz, hogy adjon igazolást holnapra. Így holnap nem megyek suliba, és egyel több napom lesz felkészülni a németre. Minimum négyes kell!

A gond barátnőmnél kezdődött. Róla azt kell tudni, hogy egy napot sem képes nélkülem kibírni. Nem érti meg hogy nincs semmi magánéletem, de ebbe most ne menjünk bele. Rólam pedig azt kell tudni, hogy bejárós vagyok, minden nap 5kor kelek, és délután 6ra érek haza, ezután atlétika edzés, tanulás, majd alvás + szülők válnak + rendőrségi ügyem... tehát az idegeim már nem léteznek.

Tehát ott tartottam, hogy közöltem barátnőmmel, hogy nem megyek holnap, mert tanulok. Erre ő elkezdett ordibálni a telefonba, hogy "Minek tanulsz, úgy is egyest kapsz, ne tanuljál már, nincs értelme, meg fogsz bukni, nemérted? Úgyis mindig egyest kapsz németből, meg amúgyis utál a tanár, meg hülye is vagy a némethez, nem fog menni... blablabla..." És ezt állítása szerint csak azért mert szeret és nem bírja ki nélkülem. Én valami brutális mértékü idegbajt kaptam ettől. Full komoly hanggal és arccal annyit válaszoltam: "b@szd meg magad!" és leraktam.

Egy rednecknek érzem magam, és veszettül szégyellem is magam... most nem hajlandó hozzám szólni. Lehet, szakít is... pedig nagyon szeretem. de baromi módon demotivált, amiket hozzám vágott...

Nem jellemző rám az ilyesmi... de jogos volt egyáltalán, hogy ilyenért agyf@szt kaptam?