Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek reménytelen a helyzet?
Szóval van egy évfolyamtársam, akivel szeptember óta egész jóban lettünk. Sokat beszélgetünk, mindig egymás mellett ülünk, szóval ilyen szempontból nincs baj.
A baj ott kezdődik, hogy van barátja, és én úgy érzem hogy beleszerettem.
Már így is frusztrál a dolog, de ma azt mondta hogy félévkor ott akarja hagyni az egyetemet. Meghúzták matekból, szerintem ezért.. Én próbálok neki segíteni, csak az a baj hogy nekem se megy annyira.. :/ Nem tudom mi lesz velem így..
Kb. 55 km-re lakunk egymástól, szóval nem sok. Ha együtt vagyunk akkor mindig kedves velem, ha hívtam sétálni akkor mindig szó nélkül jött, minden nap kikísérem a buszhoz, stb stb.. szóval suliidőben egész nap együtt vagyunk. A barátjáról nem sok mindent tudok, csak annyit, hogy majdnem egy éve vannak együtt.
Nagyon meg vagyok lőve, mostanság már kezdem magam kellemetlenül érezni a társaságában, mert annyira nyomasztó nekem ez a helyzet.. Arra gondoltam hogy hiába van barátja, bevallom neki amit érzek. Persze nem célom egy (esetlegesen) jól működő kapcsolatot tönkretenni, de így meg magamat építem le (már megint).
Ha esetleg valaki leírná a tapasztalatait, vagy lenne tanácsa számomra, azt megköszönném.
19/F
Köszi a választ.
Az a baj hogy annyira félénk és zárkózott, hogy néha tényleg nem tudom hogy mit érez (csak azért jön el hogy ne bántson meg, vagy tényleg kedve van hozzá)
Csöndes lány, nem igazán beszél magától, mindig én próbálok témákat felhozni. De amúgymeg magától mellém ül a suliban, szóval nem tudom.. Meg vagyok zavarodva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!