Volt már olyan veletek, hogy ragaszkodtatok egy ember személyiségéhez?

Azért kedveled, mert olyan, mint te. Ez sokszor előfordul, de ebből nem lesz szerelem, ha lesz is, nem lesz kapcsolat, ha lesz is, nem lesz házasság, ha lesz is, nem lesz boldog házasság.

Vigyázz vele, egy idő után majd rájössz, hogy nem is teljesen olyan, mint te, csak jó érzés, hogy úgy viselkedik, ahogy az neked tetszik. Nagyon sokan tudat alatt próbálnak a másiknak megfelelni, és a másik fél gyakran nem veszi észre, hogy nem is olyan hasonlók, mint gondolta. Azért, mert nem akarja.

Sose akarj valakivel együtt lenni, aki olyan, mint te. Ha hasonlítotok egy-két dologban, oks. De ha nem különböztök sok mindenben, nem egészítitek ki egymást (pl. ha hasonlóan gondolkodik, mint te, és te addot esetben rosszul gondolkodsz, ő nem lesz ott, hogy helyretegyen), nem alkottok csapatot.

Szia!

Én is hasonló helyzetben vagyok, a szituáció talán még bonyolultabb, mint nálad, ugyanis egy nagyon feszült helyzetben ismertem meg egy évvel ezelőtt, részeg állapotban többet szeretett volna tőlem, mint barátság, sokkal többet, konkrétan ágyba szeretett volna vinni, és ennek a szándékának hangot is adott. A félelmetes helyzetet másnap tisztáztam a nálam 22 évvel idősebb férfival, egyébként közel 200 km-re lakik tőlem, azóta viszont nagyon belebonyolódtam a helyzetbe.

Többször találkoztam már vele az eset óta, olyanok vagyunk mint két nagyon közeli barát.

Az ölelésében van valami nagyon különös, valami olyan csoda, amit eddigi életem során egyedül csak tőle kaptam meg. Egyszer egy jó barátom így magyarázta, hogy mi ez a megmagyarázhatatlan az ölelésében… „Különös… hát persze, hogy különös, hogy ne lenne az, hiszen egy férfi ölelt egy nőt!” Hirtelen nem értettem, hogy mit is ért pontosan, majd később világossá vált. Igen… ő 39 évesen a nőt látja bennem (a 17 éves, mondhatni „kis”lányban ), és talán én is férfiként tekintek rá.

Mindketten jól tudjuk, hogy semmi esélye a kapcsolatnak, hiszen generációs különbségek vannak köztünk, a lánya lehetnék. De ennek ellenére nagyon jó barátok vagyunk, és remélem mindig is azok leszünk, mert a lehető legnagyobb „csatát” már lejátszottuk, amit férfi és nő játszhat. Én megmenekültem egy nemi erőszaktól, ő megmenekült a büntetéstől, ami talán börtön lett volna. Így mindketten győztesként kerültünk ki a helyzetből.

Az emberhez, akit benne találtam meg, viszont nagyon ragaszkodom, és nem tudom feledni.

Tehát ez az én kis történetem…

Ne akard elfeledni, hiszen úgyse tudod, mert mély nyomot hagyott benned, olyan nyomot, amire örökre emlékezni fogsz. Emlékezz rá úgy, mint egy szép emlékre, mert annak kell lennie… :)

Egy 17 éves lány

22:03-as vagyok…

én is kb egy hónapja vettem fel vele újra a kapcsolatot. Az egyetlen közösségi oldalról (nem szeretnék reklámozni, így nem írom, hogy melyik) letörölte magát, e-mail címét nem tudtam, felhívni nem volt merszem. Majd újra regisztrált, megkeresett, ekkor már tudtam, hogy nem felejtett el, és pár héttel később küldtem neki egy üzit.

Szerintem nyugodtan keresd fel! Nem lesz belőle baj. Neki is jól fog esni, hogy gondolsz rá. Említsd meg, hogy egy ilyen értékes barátot nem szeretnél elveszíteni, és a kapcsolat ápolása céljából írtál neki.

Ne félj! Az ő korosztálya nem az, mint a miénk, ők nem bántanak, ők már ennél sokkal bölcsebbek, ezért szeretem őket.

17/L