Ti mit tettetek volna a helyemben? Ő az "én igazim"?

Van egy srác. Már 4 éve szeretem őt. Sajnos még nem jöttünk ösze. Tudom, hogy az elején még neki is több voltam egy átlagos irősnél, ma már nem tudom változott e ez nála. Nálam nem! Szoval én sokszor gondoltam rá, hogy hát na, olyan típus hogy nem közelít, maj én. Várok még egy kicsit, kicsit fogyok :D és akkor nagyobb önbizalommal majd a tettek mezejére lépek. Sajnos a mai napig nem tettem meg, pedig nem tudom elképzelni, hogy nélküle éljek. Nem tudom, hogy ha jönne valaki más, ez megváltozna e, számtalanszor próbáltam elfelejteni, kissebb nagyobb sikerekkel, de egy pillantás felém és máris belémhasít az érzs, hogy kell nekem. Szoval tavaly történt bálban voltunk, amugy jóba vagyunk,, néha beszélek vele és tesójával is. Álltunk egymás mögött, elkezdtünk beszélgetni, én, ő , a tesója, egy idő után a tesója megkérdezte, hy van e valakim. Mondtam, hogy épp nincs, ő mondta, hogy hát itt van az ő öccse, jó fiú:D Na hát a mai napig nem tudom, hogy mit kellett volna erre mondanom, és sokszor töprengek rajta:D Én annyit modntam rá, hogy én azt jól tudom. Ő ekkor ugytett mint ha nem figylet volna, ha hát nem tudom, mert amugy sunyi nagyon:D Az unokatesója barátnőm, jó ismerősöm, ő folyton mondta régebben, hogy sokszor emleget. Meg mikor először találkoztunk és többet összejártunk ő monda, hogy nem szeretné, hogy megszűnjön ez a kapcsolat, sajnos ez mostanra ellposodott! Ti mit csinálnátok a helyzetemben? Egyáltalán mit szűrtök le ebből az egészből? Köszönöm a válaszokat!