Van-e reményem?

Kérdésemhez leírnám a kész tényeket,amely tükrözi a valóságot.Az év elején megismertem egy számomra tökéletes férfit,Ő hamarabb szerelmes lett belém,mint én-de aztán mindkettőnk részéről hatalmas szerelem lett a miénk.Őszinte,igaz szerelem.Mivel távol élt,hogy a közelemben legyen-szó szerint "mindent"feladott,munkahelyet-addigi környezetét.Nagyon szépen éltünk,míg egy -két korábbi butaságomra rá nem jött(nem megcsalás!)nevezzük füllentéseknek.Próbáltuk megbeszélni,veszekedés lett belőle...Aztán elpakolt-hazament.Pár napra rá-mindkettőnk nagy örömére-kibékültünk.Visszakaptam őt! Sajnos,elkövettem azt az orbitális hibát,hogy másokat is beavattam a magánéletbeli dolgaimba-és a külvilág "bekevert"nekünk.Ismét veszekedés-ő megint összepakolt-ezúttal "végleg"...Nyomorult pár hét következett.Ő nagyon érzékeny,többször csalódott férfi,-akinek én a mindene voltam.Tudtam,éreztem.Aztán gondolkodás után-mikor újból összejöttünk volna,mindig történt valami a külvilág jóvoltából...Amikor 2-szor elváltunk,rövid időn belül mindig találkoztunk-és tartottuk a kapcsolatot...bevallotta,hogy szeret,de a kezdeti "fülig érő"szerelem kissé átalakult benne,és ennek vissza kell térnie-ezért kis időt kért.Közben elég sokszor találkoztunk(és nem azért,mert kihasználna-ezt tudom),éreztem,hogy szeret,de vissza egyenlőre nem jött hozzám.Kb 2hónapja:Azt mondta,ő lassabban halad előre a kapcsolatunk megmentése érdekében.Többször kérte,hogy majd ő keres,ha újra a maximumon lesz.De én szörnyen türelmetlen voltam,kérdésekkel zavartam-többször elküldtük egymást-majd ennek ellenére mégis találkoztunk-tehát végleges szakítást egyikünk sem tudott mondani.Most ismét találkoztunk,ismét elmondta,hogy szeret-de még mindig nem tért vissza benne a "régi"szerelmi láng...Minden találkozás alkalmával-annak ellenére,hogy magától nem mondja ki a "szeretlek"szót-minden megtörtént közöttünk,aminek egy párkapcsolat során meg kell történnie.Érzem,hogy szeret-de a hőfoka valóban nem olyan nagy már.Legutóbb,amikor együtt voltunk-azt kérte tőlem,lehet,hogy most az lenne a jó,ha addig nem keresnénk egymást(semmilyen formában),amíg ő át nem látja a dolgokat-és szólni fog.(Más nő-nincs az életében-ezt100%-ig tudom)A búcsúzás nehéz,és fájdalmas volt...Úgy érzetem és láttam neki is.Pedig megpróbált pár hete hűvösen viselkedni felém,de bevallotta,azt gondolta,majd én eltávolodom tőle-és akkor könnyebb lesz...Elhatároztam,nem keresem tovább-megvárom,amíg lép...De megmondom őszintén-nagyon vacakul élem ezt meg-és félek a végleges szakítás tényétől.Mégis tiszteletben kell tartanom a kérését.Mivel többször elküldhetett volna,soha nem tette-mindig türelmes volt,sok buta tettem elnézett már.(türelmetlenség,állandó kérések stb)Állandóan bizonygattam,mennyire szeretem-kicsit talán erőszakos is voltam párszor.Sokszor figyelmeztetett,hogy ezekkel nem érek el semmit,csak a rossz irányba tolom a dolgokat...Mára beláttam ezt.Nagyon szeretem őt,és félek az eredménytől...Nem tudom,mennyi időt fog ez részéről igénybe venni?...Jó-e ez a teljes érintkezésmentes idő a mi esetünk terén?Van -e remény kettőnknek?Köszönöm,hogy meghallgattok-és a válaszokat előre is köszönöm!