Miért blokkolok le? Miért nem tudok nyitni feléjük?

félsz, hogy mit gondolnak rólad, hogyan ítélnek meg :D. Egyszerűen próbáld magadat adni, ne próbálj más lenni, és akkor szerintem menni fog!

gésa golyóval.

Telejsen természetes. Nekem a sok körül ez is egy gátló tényező,hogy miért nem akarok barátnőt magamnak. Mert: Nem vagyok kíváncsi a sleppjére! Mi a sleppje? Anyuka, apukának való jópofát vágás, az idióta, stílusidegen baráti körének való pitizés, ez nekem nem tetszik. Ha szeretnék valakit, elvárnám,hogy ha velem van, akkor csak velem legyen. A többi hozadékára NEM VAGYOK KÍVÁNCSI! A szülei, akik féltik mint állat, vizsgálják, tesztelik az udvalót, hogy min bukná be, ami miatt eltakarítanák a lánya közeléből, nekem ilyen nem kell. A baráti kör, akik számomra vad idegenek, akikkel nincs egyetlen témám sem, mert semmit nem tudok a belső köreikről,az összeszokott dumálásaikról, a támájukról, teljesen más érdeklőséi körükről, stílusukról satöbbi... Ilyen közegben nem rendkívüli ,hogy valaki feszeng, és nem érzi jól magát. Semmi baj nincs veled, inkább jól állod a sarat, ha képes vagy jó képet vágni ezekhez. A lehető legtöbbet hozod ki magadból szerintem. A barátos helyében én nem is várnék el többet. De viszont igyekeznék leválasztani ezeket az embereket a társaságomból addig amig a nőmmel vagyok. Ez egy alapvető elvárás kéne hogy legyen!

utolsó miért? az a normális ha megismered az ismerőseit is, főleg a szüleit

De itt most ne a normál, átlag gondolkodású, talpraesett, jó verbális kommunikációs készséggel rendelkező embert vedd alapnak, akinek ezek nem jelentenek problémát. A kérdezőt nem ismerem, de feltételezhető,hogy nem tartozik a leírt kateogoriába, ahogy én sem, ezért van a feszengés ilyen emberek közegében. Csak ugye ezt a normál agy nem tudja annyira átérezni.

Akkor jó az amit csinálsz, továbbra is légy szimpatikus. Ha meg a partner szeret, nem várja el ,hogy te legyél a társaság központi karaktere.