Volt már idegesítő barátod/barátnőd?

A barátnőm 15 éves volt, én 19. Sokat nevetett, édes volt, és az első pillanattól kezdve szimpatikus - egy metálkoncerten találkoztunk. A nővérével kezdtem el beszélgetni, de ő benne sokkkal több vidámság, életkedv volt, és mint kiderült, vakmerőség, és őszinteség. Amint egyre többet kedztünk beszélni, rájöttem, hogy elég viháncolós kedvű... Ez eleinte tetszett, aztán idegesítő kezdett lenni, hogy mindig baromi hangos. Azt gondoltam, nem baj, megéri elviselni, mert gyönyörű, és minden más dolgát imádom, mindenkinek vannak hibái. Aztán egyre jobban idegesített, hogy valahogy olyan kis ügyetlenke, és butácska volt, mindenen nevetett. Egyébként okos volt, csak néha rájött, hogy nem értette a vicceket... Aztán végül ő szakított velem, mert nem esett jól neki, hogy sokszor - eleinte - kinevettem ( de csak mert olyan cuki volt! ) aztán meg mert a fejemet fogtam, és sírni lett volna kedvem. De aztán nevettünk rajta, sosem mondta, hogy ez zavarná... Egyszerűen így kezeltem. Viszont társaságba nem nagyon szerettem vinni. Legalábbis olyanba, ahol beszélgetni kell, pláne új emberekkel. 4 hónap és 3 hétig jártunk, sajnos nem volt hosszú... Sosem kértem, hogy változzon, pedig sokszor megfordult a fejemben. Szerintem nem lehet kinevelni... Bár van, amit kilehet, ezt éppen nem lehet. Valami hasonló problémád van neked is a pároddal?

21/f

Én bevallom, egy elég idegesítő barátnő lehetek a barátom számára. Elég gyorsan felkapom a vizet dolgokon, pedig igyekszem visszafogni magam. A barátom mondogatja, hogy legalább egy picit próbáljak visszavenni, néha megy, néha nem. Tudok nyugodtan beszélni, de ha felhúznak, szinte képtelen vagyok rá. Emellett elég határozatlan is szoktam lenni, úgyhogy elég nehéz kitalálni, mit szeretnék. Ha meg a barátom nem találja ki egy adott dologról, hogy az igen, vagy nem számomra (stb, akármilyen helyzetben), akkor bevágom a durcát.

Emellett, mikor dolgozik (olyan helyen, hogy nem mindig tudja felvenni a telefont), és nem veszi fel a telefont, bepánikolok, hogy mi lehet vele, és mikor visszahív, bőgök neki a telefonba, hogy féltem, hogy baja volt. Ez utóbbit már nagyjából sikerült leküzdenem.. a túlzott aggódást. :D

Egy kis önkritika..

De már egy fokkal jobb vagyok, igyekszem megváltozni ilyen téren! (:

18/L

Ja, még a 3. vagyok:

A barátom elég higgadtan kezeli ezeket a dolgaimat, majdnem egy éve vagyunk együtt, és azt mondta, ezek miatt a dolgok miatt a világért se szakítana velem, mert számára én vagyok a tökéletes partner, csak könnyebbé tennék neki néhány dolgot, ha picit változtatnék. Hát próbálkozom, több-kevesebb sikerrel. (:

Igen.

Azért volt idegesítő, mert áradt belőle a hülyeség.

Nem viseltem jól.

Nem változott meg soha, egyre rosszabb lett.

Vége lett, mert kidobtam.

Fél évig tartott.

Nem lehet az idegesítő szokásokat kinevelni, ha szerelmes vagy valakibe, akkor úgy fogadod el, és úgy szereted, ahogy van.

Igen volt.

Depressziós srác volt, mindig a halállal jött nekem. Egyszerűen túl sok volt... Mindig ott kellettem volna ülni az MSN előtt, mert ha kimentem valaki mással rögtön az volt, hogy csalom. Nem volt kíváncsi a napomra, de nem is meséltem neki szívesen, mert ha azt mondtam, hogy ma a haveroknál filmeztünk, már arra is féltékeny volt. Mindig csak nekem kellett hallgatom az ő gondját baját, szó szerint a szemetese voltam. Sosem változott meg a kapcsolat alatt. 7 hónapig voltam vele. Azt a 7 hónapot azért szenvedtem végig mert féltem szakítani vele, ugyanis azzal fenyegetett, hogy öngyilkos lesz. Az elején fájt, hogy ezt mondja nekem, viszont a végére, már nagyon bosszantó volt... Nagyon megviselt, a szociális életem rovására ment, és részben emiatt lett vége... Nem bírtam tovább, teljesen kikészültem lelkileg. És nem lehet "kinevelni", de nem is kell. Ő olyan, amilyen. A "Hogy viselted?" kérdésedhez még annyit hozzátennék, hogy olyan szinten ki idegelt, hogy a mai napig félek kapcsolatba kezdeni... Pedig lenne kivel... Mindenki azt mondja, hogy tudatalatti félelmem lett, miatta... És szerintem igazuk van, de persze 100%-osat nem tudok mondani, mert nem vagyok szakember. De én úgy érzem...

Ha valaki tényleg az idegeidre, akkor feltétlenül hagyni kell a dolgot, mert a saját békét nem szabad kockára tenni!

Még van egy-két ilyen sztorim, ha kíváncsi vagy nyugodtan írj priviben.:)

Igen volt. Az idegesített benne, hogy állandóan féltékenykedett alaptalanul. Pl. bementünk egy boltba és vásárlás kötben elkezdett cseszegetni, hogy "az ajtóban megnézett egy srác... biztos tetszettél neki" És képes volt órákig ezen pörgetni magát. Hát annyira kihívóan néztem ki: pufikabi, farmer, lapos csizma. Még ha én bámultam volna meg egy pasit, esetleg megértem, de így?!

Meg állandóan elképzelt helyzetekről beszélt, amiben én azt mondom rá, hogy rusnya, csúf, meg ilyenek. Ez elviselhetetlen volt. Próbáltam segíteni neki, hogy ne legyen olyan önbizalomhiányos, de nem sikerült.

2 hónapig tartott a kapcsolat, aztán szakítottam.