Miért nem beszélget velem már úgy a fiú, mint régen? Azért, mert nem akarom, mint pasit, akkor már beszélgetni sem lehet tovább? (többi lent)

Kis hercegnő, gyere le a földre. Nem a pasik szemetek. Mitől szemétség az, hogy elutasítod, és utána azzal védi magát, hogy nem akar veled találkozni? Jó persze neked kényelmes, hogy van egy sírópárnád meg egy pasid, de ő is ember, és ha ő nem akar sírópárna lenni, akkor miért is lenne neki kötelező? Csak mert neked úgy jó? És ha nem, akkor meg máris szemét?

Mert férfi nőtől egyet akar :-P

Kamu, de azért jó. :D

Mert a fájdalmas barátzónából csak egy módon van kitörés: ha felégeted a barátságot. Neked hogy esne, ha a srác, akibe szerelmes lennél, mesélné naponta, hogy hol tart az újdonsült csajával?!

Szexmániás? Azért, mert tetszel, mint nő? Te fogalomzavarban szenvedsz. Szerinted egy normális férfi csak a szexre vágyik a barátnőjétől? El kell keserítselek: NEM.

Na figyelj, megvilágítom neked a problémát egy hétköznapi példán keresztül, hogy megértsd. Van egy bolt, bemész, és kérsz egy kiló kenyeret, fizetsz, majd közlik, hogy bocsi, csak egy zsemle van, de a pénzedet már nem tudják visszaadni be kell érned ennyivel. Hazamész, megeszed a zsemlét, ami jobb mint a semmi, de éhes maradsz. Másnap megint mész, és megint ez történik, és ez így megy tovább egy darabig, amikor egyszer csak látod, hogy a mögötted jövőnek adnak kenyeret. Te visszamennél a boltba? Az a fiú így is sokat áldozott rád a szabad idejéből (ami egyébként forintosítható, csak azért mondom, hogy értsd az összefüggést a boltos példával), ami alatt olyan lányokkal is tölthette volna az idejét, akiknél van esélye. Te ennyi erőforrás-ráfordítást értél meg. Mivel elérte azt a pontot, ahonnan már több erőforrását nem óhajtja a semmire pazarolni, így nem is foglalkozik veled, teljesen jogosan. Te sem várhatod el tőle, hogy állandóan ott legyen neked, amikor szükséged van rá, mint lelki szemetes, de te meg nem vagy ott neki, amikor szüksége van rád, mint barátnő. Persze a párkapcsolat mindig két emberen áll, nem kötelező belemenni, viszont utána nem illik sírni, hogy most már a másik látni se akar.