Nektek mi a véleményetek egy mélységes csalódásról?

Nehezen lehet túllépni ilyen fájdalmas elváláson,csalódáson.

Én a mai napig azon rágódom néha,hogy mit tehettem volna jobban,másképpen.Viszont csak egy napig hagytam magamnak,hogy sajnáljam "magam",aztán felkeltem,és folytattam tovább az életet,csak nélküle.

Vagy Te úgy gondolod,nem érte meg szerelmesnek lenned?

Azért vagy,hogy megtedd a magad tetteit,elkövesd a hibáid,mert csakis azokból tudsz igazán tanulni.

Ha a szerelem jó volt,akkor nem lehet baj,mert a szerelemben sosem látsz előre semmit,mert felesleges is lenne.Sose hibáztasd Önmagad,hiszen amiket a szíved dönt el,az nem mindig lehet okos,de mindenképpen jó.Mert szíved akarja.:)

Rendbe fogsz majd jönni,ha erre igazán rájössz.:)

Azt mondják, hogy az ember csak akkor csalódik ha még nem ismeri a másikat eléggé de ennek ellenére túl sok olyan tulajdonsággal ruházza fel amilyennek szeretné, hogy legyen.

A tudatot, hogy okosabbnak kelett volna legyél fogd fel úgy, hogy jó tanulság számodra, hogy legközelebb reálisabban tekints a dolgokra és ne próbáld előre megsaccolni mi van a fal tulsó oldalán míg meg nem kerülöd azt.