Ti el szoktátok mondani a párotoknak, ha már kicsit sok a találkozásból, az együttlétből? Mesélnétek erről nekem?

volt egy pasim, aki nagyon tapadós volt. nem egy városban laktunk, és úgy volt, hogy lejön meglátogatni (az volt kb a 3. randink). erre addig húzta-halasztotta az időt, hogy elment az utolsó vonata is, és itt kellett aludnia. aminek nem örültem, mert én 3. randin nem alszom együtt a pasival, másrészt nem szeretem, ha valaki rámtukmálja magát. később is állandóan velem akart lenni, még a csajos sörözésekre is eljött (akkora hisztit lerendezett, ha nem hívtam, hogy hülye fejjel elvittem). nagyon-nagyon sok volt belőle néha, nem hagyott levegőt venni. mondtam is neki sokszor, hogy nem kell éjjel-nappal együtt lennünk, de nem értette meg és megsértődött. volt olyan nap, hogy otthonülős kedvem volt, nem csináltam semmit. akkor is megsértődött, hogy ha nem csinálok semmit, ennyi erővel vele is lehetek... volt, hogy egy helyen dolgoztunk, és végig a nyomomban loholt, mint egy kiskutya, a barátaimmal sem tudtam beszélgetni miatta. ő nem ismerkedett új emberekkel (haverkodás szintjén), végig velem volt. akkor már dühömben kicsúszott a számon, hogy olyan vagy mint egy utánfutó. na ezen jól megsértődött, de nem bírtam már tovább:D aztán (nem csak emiatt) kidobtam. nem voltunk egymáshoz illők, amit mutatott pl ez a ragadáncs viselkedése is. bocsi a sok rizsát, de kérted, hogy meséljünk :D