Szoktatok a párotok/férjetek nélkül szórakozni menni?

Nem lehet, hogy nagyon rossz véleménnyel van az ilyen táncolós helyekről, és egyszerűen félt? Olyan szülői féltés érzésre gondolok, hogy például attól tart, hogy beleraknak valamit az italodba és hasonlók.

Pedig nem csak ilyen helyek vannak, meg hát bízhatna abban, hogy tudsz vigyázni magadra.

Ha így áll a helyzet, lehet, hogy érdemes lenne elcsalni egyszer őt is.

A féltékenységnek van alapja, mert egy hölgykoszorú elmegy mulatni ott be fognak próbálkozni a férfiak is szépen sorban, ez tény. Erre felesleges rácsodálkozni.

Viszont az is tény, hogy én még sosem láttam hosszú távon jól müködő kapcsolatot ahol nem hagytak a felek egymásnak teret. Hogy ez valóban müködjön mindkét félnek meg kell kapnia.

Most ő ugye fél hogy ott lesz egy csomó Brad Pitt akivel érthető módon nem tud versenyre kellni és ez egy állandó viszonyitási alap lesz neked. Nem csak aznap, hanem a későbbiekben is.

Szerintem azzal érvelj, hogy ezt a logikát követve valóban lesz összehasonlitási alapod, de felesleges félnie, sok szempontból sokkal rosszabb palikból mint ő, mindegyiknek lesz valami baja. Buta lesz, büdös, gusztustalanul viselkedik, stb és neked ezt is igenis meg kell élned időnként ahhoz hogy biztositást nyerj arról anno jól döntöttél. Igy még nagyobb örömmel térsz haza.

Nem sokszor, de idönként egy ilyen visszajelzésre is szüksége van az embernek.

Én nem vagyok bulizós, ha néhanapján eljárok szórakozni, akkor is vele- a férjemmel- szeretek eljárni.

Mindenesetre neki semmi baja nem lenne azzal, ha nélküle szórakoznék, de én abszolút nem igénylem.

Akárhol lehetnek bepróbálkozók.

Meg kell mondani nekik, hogy foglalt vagyok és kész.

Én is így csinálom. És a páromnak egy szava nincs.

Igazából egyikünk se egy eljárós fajta, a csöndes, beszélgetős estéket mindketten jobban preferáljuk. Én inkább koncertekre járok, ő meg inkább sörözni, ha olyanunk van. Neki is vannak barátai, régi cimborái, meg nekem is, innen-onnan. Távkapcsolat, szóval csak hétvégente, meg ünnepnapokon tudunk találkozni. De ha akarnánk, mindegyikünk elmehetne akárhova. Egyrészt bízunk egymásban, másrészt nem korlátozzuk egymást, nem vagyunk lovak.

Ha elmegyek egy koncertre, vagy találkozom régi barátokkal, és megiszunk valamit, vagy bármi más elmenős programom van, akkor előtte is, meg utána is felhívom. Már a kapcsolatunk 1. napján megállapodtunk abban, hogy félnivalója akkor lenne, ha nem mondanám el. De ha előre beavatom, akkor biztos lehet benne, hogy nem akarom átverni. Azt pedig tudja rólam, hogy nem akarnám kijátszani, és azt is tudja rólam, hogy nem tudok eltitkolni előle semmit. Szóval ha még nem is bízna bennem eléggé, ez elég biztosíték lenne neki.

Sose voltam egy féltékeny típus, és soha nem akartam megtiltani a páromnak, hogy nélkülem menjen el szórakozni.

De azért alkalmat találunk arra is, hogy közösen menjünk neki az éjszakának.

(Egyébként vele fél év alatt több mindent csináltam, mint az exemmel 2 év alatt...)

Különben van köztes megoldás: külön iszogatás a barátokkal, barátnőkkel, aztán közös buli.