Mit kellene tennem? Ti mit tennétek a helyemben? Volt már vki hasonló szituban?

Már lassan 5 éve vagyok egy párkapcsolatban, de lassan már egy éve, hogy próbálom elnyomni azt az érzést magamban, hogy ez nem működik és talán sosem működött és csak erőltettük (vagy legalábbis én) ezt az egészet.Ez azért van, mert vannak időszakok mikor valóban jól érzem magam vele, és úgy gondolom, h ez mégis működhetne. Mostanában viszont felerősödött az az érzés, h mikor nincs velem sokkal jobb, sokkal könnyebb minden. Mintha már nem lennék "bezárva". Ugyanis ha velem van, mint minden párkapcsolatban élő pasi szexelni akar, csókolni, csinálni dolgokat; és én ezeket nem akarom! Talán lehet, mert már nem a barátomként tekintek rá, hanem mint a bátyámra. Az előző fél év alatt mondhatni, hogy csúnyán bántam vele: nem foglalkoztam vele, nem érdekelt ha ott volt, nem érdekelt semmi vele kapcsolatban. DE Ő mégis ki tartott mellettem, mert ahogy ő mondja szeret. Próbáltam megbeszélni vele a dolgot, hogy én nem érzek már semmit, és nem biztos, h folytatni akarom. De a beszélgetés közben annyira megváltoztak a dolgok, mint mindig ilyenkor, hogy a végén már el sem tudtam képzelni, hogy hogy gondolhattam én arra, h elhagyom!

És az az 5 év is ott van,. Mondhatni, hogy mellette nőttem fel, mellette lettem nő! Jah, és ha ez nem lenne elég, közben tetszik egy másik srác. Akivel nincs semmi, mert annyira nem vagyok egy segg, h megcsaljam. (BÁr talán már ez is annak számít). Tudom, hogy önzőség vele szemben, minden amit csinálok. Hogy nem tudom még mindig hogy mégis mit akarok. De mi van, ha ő a nagy Ő?! Hiszen mindig mellettem van/volt, mindenben. És ha szakítunk is, nem akarom elveszíteni, szeretném, hogy egymás életének része legyünk.