Mit tegyek? Visszafogadjam? El tudom felejteni a rossz dolgokat?

A történetünk elég kacifántos. Sok-sok évet éltünk együtt párommal! Barátok szerint álompár voltunk. Soha nem veszekedtünk, ha igen, az se volt nagy, csak vita. Tavaj évvége felé kezdődött, amit soha nem gondoltam volna, hogy velünk megtörténik. Tisztában vagyok vele, hogy mindketten hibásak voltunk benne. A sok év alatt egy kicsit elhidegültünk egymástól. Azzal kezdte, hogy szünetet szeretne. Közben nagyon belenyúlt. Egy olyan nővel jött össze, aki még azt sem érdemli, hogy jelzőkkel illessem. A szünet egy hétig tartott, amikor rájött, hogy engem akar. De késő volt. A nő pokollá tette minden napunkat. Babát szerettünk volna. Az első elment. Nem tudom, hogy azért mert egyébként se lett volna egészséges vagy az ideg miatt, amit a nő okozott. Akkor derült ki, hogy terhes. Párom esküszött, hogy lehetetlen, hogy az övé. Nem is vállalta. Lecsendesedett minden és újra megpróbáltuk a babát. Állítólag hisztis lettem nagyon, kérdőrevontam mindenért és mielőtt megtudtuk volna, hogy jön a baba, ő döntött. Elhagy! Ezek után a baba csak rontott a dolgon! Nem azért akar velem maradni, mert gyerek.... Ezek voltak az indokok! Sokat sírtam, szenvedtem. Nagyon nehéz döntést hoztam. Nem tartottam meg. Nem akartam, hogy tönkretegyem az életét. Eltelt két hónap, kezdtem felállni a nagy törés és fájdalom után, amikor felkeresett. Vissza akar jönni. Örökre! Rájött, hogy félember nélkülem....

Nem tudom mit tegyek. Még mindig szeretem, de ezek után nem tudom, hogy lehetnénk e olyan boldogok, mint ezelőtt. A családom szinte szóba se áll velem, mert elgondolkodtam rajta.

Az emberek tévednek és követnek el hibát és elég nagy erő kellett neki, hogy újra elémálljon.

Helyre lehet hozni egy ilyen kapcsolatot???