A barátnőm tegnap elmondta, hogy rájött hogy ő aszexuális. Én tudom hogy mitől van ez neki, hogyan lehetne ezt leküzdeni? Bővebben lent

"Szerintem a barátnőd nem aszexuális, hanem fél a szextől. A kettő nem ugyanaz. Az aszexuálist eleve nem érdekli a szex. Nem arról van szó, hogy fél tőle, meg rossz emlékei vannak a testiségről (akár gyerekkorból), hanem egyszerűen nincs rá igénye se testileg, se lelkileg.

A barátnődnek, ha valóban ez a helyzet amit elmondott, pszichológusi segítségre van szüksége. Az, hogy ő aszexuálisnak mondja magát, az egy dolog, de szerintem ez inkább menekülés. Talált magának egy skatulyát, amibe beleerőszakolja magát, és innentől kezdve ez lesz neki a külvilág elleni védelem. Pedig egy jó szakember sokat segíthetne, mielőtt elrontja az egész életét."

igen, inkább ez a helyzet

Én még annyit hozzátennék, hogy azért a pszichológus nem isten.

A múlton nem lehet változtatni, és nem is fog rajta nagyot csavarni.

Mindenki akkor változik, és lehet rajta változtatni, ha ő maga engedi, vagy egyáltalán van benne hajlandóság rá.

Ezt nem lehet erőltetni.

Épp ezért ki ne ejtsd a szádon, hogy te megakarod változtatni, mert erőszaknak élheti meg.

Itt igazán te lennél a kulcs, és ahogy írták, egy megbízható férfira van szüksége, és sok-sok szeretetre és türelemre. Ezzel mindent meg lehet oldani.

Itt neked kell kitartónak lenni, ha valóban fontos neked ez a lány.

A múltat pedig lehet évekig boncolgatni, tapasztalatom szerint van, hogy nem segít: semmit.

A múltat el lehet felejteni, ami a tovább lépést jelenti, ennek is van egy hogyanja; de akinek ez nem megy (mert inkább így vagyunk a múltunkkal-sokszor nem is akarjuk elengedni, sőt remek bélyeget lehet belőle fabrikálni mért nem csináljuk ezt azt, kimentjük vele magunkat a jelenből,holott már rég kinőttük az akkori önmagunkat)

szóval akinek ez nem megy: annak meg kell tanulni együtt élni vele. Egyik se kutya. De meg lehet csinálni.

A beszélgessünk sokat a dolgokról én nem javasolnám, csak ha ő igényli, inkább te legyél hallgatóság, ő pedig a beszélő, ha!igénye van rá. Feleslegesen nem kell analitikust játszani megértő társ helyett, és ezzel mélyíteni az amúgy is mély sebeket.

Inkább "élményterápiát" alkalmazni, de ezt márt írtam: sok-sok odafigyelés, rávezetés a szexualitásra, türelemmel lenni. Attól, hogy rossz emlékei vannak, amellé lehet jókat is gyűjteni, ami később, ugyan felül nem írhatja, de könnyebbé teszi a múltat, és segít kinőni-felnőni belőle érzelmileg. Nem könnyű az örömöt megtanulni élvezni, amikor még valaki kóstolót se kapott belőle, persze, hogy retteg tőle...ezt kell elhitetned vele, hogy az élet nem állhat itt meg.

"Mondta hogy ha nagyon zavar akkor megérti ha elhagyom, de persze mondtam hogy szósincs erről."

Pontosan erről van szó, ezt nem lehet örökké csinálni, és ezt a legkönnyebb mondani, csúnya, hogy ezt írom, de "zsarolni" mást a múltunkal, a sérülésünkel, a tehetetlenségünkel.

A múltra nem megoldás az, hogy feladja a jövőjét, ami te lehetsz.

Senki nem fogja ezt neki tolerálni, bármilyen szörnyű volt a múltja - bocsánat, hogy ilyen kegyetlen vagyok, de nem lehet évekig ezen rágózni -, mert egy kapcsolatban a boldogság a cél, és ezért mindkét félnek tennie kell. Neki önmagán kell kezdeni. Ha valóban boldog akar veled lenni.

De ahogy leírod, jó úton vagytok efelé.

"A múltra nem megoldás az, hogy feladja a jövőjét,"

Szépen megfogalmaztad, ez a lényeg, amit a lánynak el kell magyarázni. Ezért kell segítséget kérnie!

(Off: Istenem, bárcsak engem szeretne így egy férfi!!!)

Szerintem megpróbálhatod, egy tapasztalattal gazdagabb leszel. Nekem is azt mondta a barátnőm, hogy ő aszexuális, mégis egy évet vártam, udvaroltam, hátha változik a helyzet. Minden találkozásnál megkérdezte, ugye most mérges vagyok, hogy nem történt meg a dolog, de hát ő aszexuális..Nem voltam mérges, mert szerettem.

Egy év után feküdtünk le egymással, spontán alakult. Aztán hónapokig ment az, hogy ahányszor csak találkoztunk, szinte szünet nélkül szeretkeztünk, csókolóztunk, úgy tűnt, hogy teljesen feloldódott. Annyira jól alakult a dolog, hogy el sem hittem, hogy igaz lehet, nagyon boldog voltam.

Aztán egyszer csak közölte, hogy megpróbálta, de neki ez mégse jön be, és mégis aszexuális, nem érdekli a párkapcsolat. Hozzátéve, hogy én nem vagyok oka ennek, és türelmes, megértő voltam, nem velem van baja, csak nem érdekli már a dolog. Ha találkoztunk is, még az ölelést is megtiltotta.

Azóta padlón vagyok e téren, nem értem, mi történt, és azt tanácsolnám: hagyd az aszexuális nőt a csudába, ha nem akarsz te is sérelmet a saját szexualitásodon.