Szerintetek mit csináljak? Nagyon fontos! :/

szerintem mond el neki ezt, így ahogy leírtad...

az összes emberrel szerintem az a baj hogy nem oda megy a másikhoz és elmondja normálisan hogy mi van, hanem mindenki játszadozik. Gondolj bele ha mindenki elmondaná a másiknak öszintén hogy mit gondol mennyivel egyszerübb lenne minden ;)

és ha nem változik semmi, akkor szakíts vele, mert annak nem sok értelme van, ha vele vagy és ö nem szeret

sok sikert!

A szeretetnek, s így és a szerelemnek is létezik egy olyan formája, amikor a másikban a lehetőséget keresem. A változás lehetőségét, a változtatás lehetőségét, vagy ezek elkerülésének lehetőségét. Ez egyfajta párkapcsolati és önmegvalósítási megalkuvás, amivel valójában önmagamat szeretem, nem a másikat. Önmagamat szeretem a másik oldalán. Mindez nem több mint megbúvó önzés. Azon a tévedésen alapszik, hogy egy ember életét a sikerei és kudarcai alapján kell megítélni, valójában azonban az önmagamban szemben támasztott elvárások számítanak, és az erőfeszítés, mellyel azoknak meg akarok felelni. Az életem ebben a két dologban; ebben az eszmében mérhető.

A kapcsolat nem a fizikai kötődésen alapul, hanem ami a személyiség mögött van. Egymásra szeretünk építkezni és mikor már fuldokolunk egymás tégláitól akkor már megkötött a malter és mikor megkötött, elkezdjük egymást utálni, hogy mennyire nehéz a másik téglája. A függőségektől független kapcsolat lényege pedig hogy nem egymásra építkezünk, hanem önmagamat építem a másik segítségével és a teljességet osztjuk meg.

Az elején nehéz elhinni, hogy együtt vagyunk, és mégsem vagyunk összenőve. Általában itt bekapcsol a bizalmatlanság, ezen túl kell lépni. De csak akkor tudok rajta túllépni, ha érzem a láthatatlan köteléket, azt, aminek okán összejöttünk és az is tart össze minket, a szándék.

Aki nem szeret viszont, arra kár az időt vesztegetni, szeretem a távolból és társnak választok mást, ha igazán szeretek, akkor azt el is tudom engedni, aki fájdalmat okoz az nem szerelemes.

Ha igazán szeretek valakit, ezt az eszmét szeretem: az erőfeszítését, mellyel szembeszállok a saját kihívásaimmal. Ha magukat a kihívásokat, szimpatikusnak találom, ha egyet tudok velük érteni, ha fel tudok rájuk nézni.

Ha igazán szeretek valakit, az ebbéli törekvésében akarom őt előrevinni, emelni, őt akarom többé tenni, nem magamat, s így akarok e közös nagyobb dolog részesévé válni.

Ha igazán önzetlenül szerelmes vagyok, az eszméjébe vagyok szerelmes; és ettől a pillanattól kezdve az a törekvés hordozza magában a boldogságot, mellyel mellé állok, mögé állok, kiállok mellette, kiállok érte és hiszek benne - ahogy bármilyen hétköznapi eszmében is.

Szerelmes vagy te,de nagyon!

Én drukkolok neked,és remélem sikerül megtalálnod a boldogságot!

Várj még egy kicsit,hátha meglátja,hogy mit veszíthet!