Már mindenre gondolok ( megcsalás, utálat, elhidegülés? ) Mi lehet a baj, vagy csak én reagálom túl ezt?

Itt szerintem a pasidnak kellene lezskadni az anyjáról, felnőni kicsit.

21 évesen az ember főleg esti mellet vállalhatna munkát és nem anyuéktól kell várni a cukrot meg a csokit.

Az amugy természetes hogy védi a szüleit, de szerintem te ebben a helyzetben nem sokat tehetsz, amig apárod nem érzi idejét annak hogy végre elvágja kicsit a köldökzsinórt addig ez igy fog maradni.

Beszélgess vele eről nyugodtan, szépen, veszekedés nélkül hogy megérthessétek egymás álláspontját.

JObbat nem tudok tanácsolni.

Szerintem se szakadt még el a köldökzsinór. Anyósjelölted is ragaszkodik hozzá, meg a párod is.

Sajnálom, hogy ilyen a barátod. Amíg az életkorát le nem írtad, 14 évesnek tippeltem... :-((( 21 évesen ez már übergáz!! Bár láttam én már ilyet 60 éves férfiban is, aki szó szerint ugrik, ha az anyja fingik a falu másik végében, és soha, semmiben nem állt a felesége mellé. Ha barátod nem változik meg, és te vele maradsz, terád is ez a sors vár: örökké a második-harmadik-sokadik leszel a barátod anyja, húga, családja mögött, sohasem az első.

Ha én a helyedben lennék, választás elé állítanám: vagy képes nemet mondani az anyjának, keres valami munkát magának, és férfi módra viselkedik, vagy elválnak útjaink, és keresek helyette egy kevésbé anyás, felnőttebb fiút, aki el tud szakadni az anyja szoknyájától.

Ja, hát ha neked ő így is kell (mert ennyire véded), akkor jó, de akkor ne panaszkodj.

De szerintem nem normális a srác, csak te nem látod a nagy szerelemtől.

16 éves vagy most. Gyerek. Én is voltam 16, most kétszer ennyi vagyok. Pontosan emlékszem, milyen volt 16 lévesen, miket éreztem akkor egy srác iránt. (Vele nem voltak ilyen gázok, nagyon önálló volt.) Azt hittem, hogy ő az igazi, mindenben tökéletesnek láttam, mindenben ő volt a mérce, a totál, a legjobb. Rajongtam érte. Most meg... 32 évesen pontosan látom, mik a hibái, és miért lettem volna örök életemben boldopgtalan, ha mellette maradok. Hálát adok az Istennek, hogy nem az a tiniszerelem és az a srác lett a jövőm.

Még tapasztalatlan vagy az életben, ráadásul nagyon szerelmes, ezért nem látsz tisztán, csak rózsaszín szemüvegen át. Hidd el, kétszer ennyi évvel a hátad mögött majd te is más szemmel fogod nézni ezt a mostani helyzetet, és akkor már tudni fogod, mi lett volna a helyes megoldás.

Én meg azt látom, hogy milyen élete volt az anyámnak és nekem egy ilyen ember mellett. mert az a 60 éves ember az apám. Vegytiszta pokolban nőttem fel, állandó veszekedések közepette, mert az apám az esküvőjük után is anyás maradt, a nagyanyám meg ezt kihasználta. Amint lehetett, leléptem hazulról: kollégiumba mentem, másik városba tanulni, majd megint másik városba dolgozni. Ezt akarod magadnak meg a leendő gyerekeidnek? Tényleg?

Legyen józan eszed. A szerelem nem minden. Akármennyire is szerelmes vagy, ez nem pótolhat ennél sokkal fontosabb dolgokat. Egy párkapcsolat ALAPVETŐ eleme az, hogy mindkét fél független legyen. Amíg a barátod (21 évesen!) ennyire függő helyzetben van és ennyire lazán kezeli a megélhetésével kapcsolatos dolgokat, addig éretlen arra, hogy barátnője, párkapcsolata legyen. És ha vele maradsz, nagyon meg fogod szívni. Borítékolom. Hiszen már most is szenvedsz tőle, miközben ő egy szalmaszálat nem tesz keresztbe azért, hogy a helyzet megváltozzon...

Kívánom, hogy 10-20 év múlva ne arra gondolj a nap minden percében, hogy "valaki ezt megjósolta nekem 16 évesen, bárcsak hallgattam volna rá".

Szia!

Teljesen megértelek, ugyanebben a cipőben jártam én is 2 évig. 16 évesen összejöttünk, és februárban szakítottam a barátommal. 24 éves. Dolgozik, az anyja elszedi a pénzét, nem lehetett önálló gondolata, egy héten ha 3x itt aludt nálam az anyja cirkuszolt. Az utolsó 9 hónapban már le se mentem hozzájuk. Se szülinapkor, se karácsonykor, semmikor. Utáltam az anyját. 18. szülinapom előtt 2 hónappal (tavaly szept.ben)kitalálta az anyja hogy szüljek neki unokát. Mondom én? Le se érettségiztem még. Mi volt a reakciója: hát "halasztasz egy évet a gimiben".

Már azt is eldöntötte az anyja, hogy majd eljegyzés után (amit talán ő akart a legjobban) odaköltözöm hozzájuk. Mondanom sem kell, eléggé koszos a lakásuk a mienkhez képest. Névnapomkor kaptam 1 szál rózsát, és kb 1 órát voltunk együtt, mert az anyját vitte vacsizni az én névnapomon. Engem elvitt 3havonta 1x, az anyját havi 1x vagy 2x. Meguntam. Muszáj volt kiszabadulnom. Nem bántam meg. Szerettem a barátomat de elegem volt hogy nem tud a saját lábára állni. Nem akart albérletbe se menni, mert "jó neki otthon". Én viszont elhagytam. Azóta van egy 3 hónapos kapcsolatom, iszonyatosan szerelmes vagyok. Szerintem neked is le kellene lépned időben.

18L

(ha gondolod írhatsz privit)