1 éve jöttünk össze a párommal. Ő szlovák,2 gyerekkel két nőtől, nem vele élnek. Én magyar, angolul beszélünk. Nagy szerelem. Megismerkedésünkkor már 8 hónapja munkanélküli volt, végkielégítéséből élt. Lehet-e közös jövőnk?

Először is, hadd köszönjem meg Nektek a válaszokat!

Mindegyik elgondolkodtató volt, higgyétek el én is lepörgettem már a legelején is, hogy milyen nehézségekkel kéne szembe néznünk, de nagyon kitartó volt, mindenre volt válasza, terve, mi lesz, hogyan lesz, úgy voltam vele, lássuk mi lesz ebből.

Ami a cinikus mondatot illeti: vicces, valóban így jöhet le, hogy tuti jóképű és jó a szex, de nem ezért szeretem. Én nem a külsőségekbe szerettem bele, átlagos e tekintetben, sőt a legelején nem is tetszett.

Önbizalma is van bőven, szakmájában felsőfokú vezető volt, intelligens, tájékozott, hétköznapi dolgokat is elintézett simán, ha problémám volt mindig számíthattam rá, segített, felnéztem rá, bíztam benne, nagy szívével a tenyerén hordozott, romantikus és gáláns volt, ugyanazokat a dolgokat szeretjük csinálni, sport, latintánc, utazás, szórakozás terén, szavak nélkül is megértettük egymást, úgy éreztem megtaláltam a másik felem, és ilyen meghittségben még soha nem volt részem.

Talán félreérhetően írtam, még nem éltünk együtt, bár miután nem volt munkahelye szinte 1-2 napot voltunk csak külön, és mindösszesen 2 óra az út a lakhelyünk között, amikor felvetette, hogy hozzám költözne 6 hónap után, én szóltam, csak akkor ha lesz már valami munkája. Ez március volt.

Kerestem már neki én is munkát szlovák-magyar cégnél, de nyilván nem nekem kell erőltetnem, sem a végkielégítés pénzét beosztanom. Szólni szóltam, ötleteltem, jöjjenek a munkás hétköznapok, lássuk akkor hogyan viselkedünk.

A gyerek témát sem én hoztam fel, hanem ő, amikor az édesanyjának Szlovákiában említette, hogy ha lesz gyerek akkor mindkét országban fog iskolába járni, hogy megtanulja mindkét nyelvet. Bár én még korainak is tartottam a gyerektémát, hiszen mire is? Biztos alapokra lehet csak építkezni úgy hiszem.

Amit nem tudtok még az az, hogy a munkahiánya miatt már megzuhant, holott én eddig az örök optimista arcát láttam, és én végül elküldtem, hogy 1 év után nem itt kéne tartanunk, gondolkodnom kell, és neki is.

A nagy depressziójára elment 2 hetet vitorlázni külföldre, eközben én meg is írtam neki, hogy nem ez lett volna a megoldás, és hogy cuccoljunk külön. 