Fiúk, szeretitek, ha a barátnőtök kicsit úgy viselkedik, mint ha az anyukád lenne?

A barátnőm ne viselkedjen úgy, mint az anyám.

Tudok magamról gondoskodni, és a kedveskedés pedig egy barátnőnél is alap.

Ők szeretik, csak én nem.

Főleg, amikor egyenesen anyucitól "jön", és azt hiszi, én is azért vagyok, hogy "kiszolgáljam". :)

Ez érdekes egyébként, mert én egy férfitől nem azt várom, hogy nagybetűs "Férfi" legyen a hagyományos értelemben. Sőt. Elég modern gondolkozással rendelkezem ez ügyben.

Viszont "anyáskodni" sem kívánok senki felett.

"Na mi a modern gondolkodás ha nem az anyáskodás?:)"

Itt már összekeveredtek a fogalmak.

Azt értettem "modern" gondolkozás alatt, hogy nem várom el a férfitől azt, hogy családfő, családfenntartó, stb. legyen. Nem várom, hogy egyoldalúan felnézhessek rá (ez legyen kölcsönös). Sőt, azt sem várom, hogy "megvédjen", szóban főleg nem- vagy, hogy nálam határozottabb, dominánsabb legyen.

Ezt sokan össze szokták keverni azzal, hogy az ilyen nők, a "modern gondolkozásúak" az olyan "kisfiúkat" szeretik, akik anyuci szoknyája mellől költöznek hozzájuk, és akikről aztán "gondoskodhatnak", mert nem tudnak felnőtt férfiak lenni.

Pedig nem- kifejezetten fárasztó lenne.

Van egy harmadik fajta férfi is: az én partnerem ilyen. Nem gyámoltalan, nem nyámnyila, nem vár anyáskodást, de irányítani, dominálni sem akar. :)

Arra írtam, hogy összekeveredtek a fogalmak: hogy a kérdezőnek például nem "fontosak" a nők jogai, feltételezem, hagyományos értelemben nőies nő.

Viszont nála ez fura módon "anyáskodást" jelent.

Sőt, a kérdésből kiindulva: azt jelenti, hogy a nő úgy viselkedik, mintha az anyukája lenne a férfinak? :O

(Na- ezt az értelmezését se hallottam még a hagyományos szerepeknek :P)