Hogy találtatok egymásra párotokkal? Romantikus és különleges történeteket várok!

Kicsivel több, mint másfél éve ismerkedtünk meg. Én már akkor is színésznő akartam lenni, rendszeresen jártam az színházba. Édesanyám egy a színház melletti kávézóban dolgozott. Átjárkált mindenféle színházas, díszletes, világosító, jelmeztervező, színpadmester, ügyelő, színészek. Remek kis baráti kör alakult ki, s mivel érettebb voltam, vagyok a koromnál(18 voltam akkor, már 19), velem is jól kijöttek a 25-30, de még 40-50 évesek is. Kezdetben szereztek ingyen jegyeket. Az egyik előadáson figyeltem fel rá. Nem tudtam, ki ő, de egyből megfogott. Fehér szmoking, kócos, középhosszú barna haj, belepirulós mosoly, édes, gyerekes hang, flegma játék... Nem tartott sokáig kideríteni a nevét, de ennyiben maradt a dolog, főleg, mert 29 volt akkor( most 30 már) Viszont a munkásságába beleástam magam, kiderült, hogy rengeteg jó darabban játszik, láttam már évekkel azelőtt is, iszonyat tehetséges. Mondhatni rajongója lettem. Egyre jobban összejöttünk a színházas bandával, elkezdtünk a művészbejárón közlekedni, színészbüfében lődörögni a felvonások közti szünetekben. A srácok közül mindenki tudta, hogy oda vagyok érte, persze, csak színészileg, a teljes sztorit nem teregettem ki. A következő premierjére is kaptam jegyet. A szünetben lementünk a színészbüfébe, mire odaértem, ő már ott ült. Nagyon meglepődtem. Hihetetlen kedves volt, köszönt, beszélgetést kezdeményezett, bár 3-4 mondatnál többet nem váltottunk akkor, nagyon fáradt volt. Néhány héttel később ismét premierje volt. Ismét ott voltam. A színpadmester nagyon kedvel, így kb. 5 perccel a bemutató előtt felmehettem a színpadra, kipróbálhattam a díszletet. Ismét belé botlottam. Meglepetésemre, tudta, hogy ott leszek, mint kiderült, a srácok már meséltek rólam, tudta, hogy a múltkori lány vagyok. Következő meglepetés: a darab úgy volt felépítve, hogy az ő karaktere kb. 20-30 percet kint töltött a nézőközönség soraiban egy pótszéken. Az én kedves kis barátom pont oda kért nekem jegyet, mellé. Nagyon meglepődtem. A szünetben összefutottunk, ismét leszólított, megjegyezte, hogy mellettem ül. Én idiótán vigyorogtam, annyit mondtam, hogy látom. Totál égés, vöröslő fejjel vonultam el. A darab végén összejövetel volt, beszédek, koccintás, eszem-iszom. Ott odamentem hozzá gratulálni a teljesítményéért. Nagyon aranyos volt, nem győzött hálálkodni, kaptam puszit, stb. Az este folyamán rengeteget beszéltünk, de sajnos úgy jött ki a lépés, hogy nem tudtam elköszönni tőle. Aztán hetekig nem is találkozunk, mindig elkerültük egymást. Nagyon rosszul éreztem magam. Egyszer épp léptem ki az ajtón, mikor szó szerint belé botlottam. Úgy tűnt, örül nekem. Nem győztem elnézést kérni, bizonygatni, hogy nem bunkóságból mentem el köszönés nélkül, hanem mert rosszul lettem, úgy kísértek haza. Nem mondott semmit, így elköszöntem, indultam volna el, de utánam szólt, hogy sietek-e, nem mennék-e vissza vele egy kávéra? Igent mondtam. Ismét rengeteget beszélgettünk a próbájáig, majd elkérte a telefonszámom. Egy hétig nem hívott, kétségbeesés, stb. Majd megtört a jég, csörgött a telefon. Kiderült, hogy elkezdődtek az előadásai más városokban is, így kevés ideje van, nem is volt az én városomban azóta, hogy utoljára találkoztunk (amúgy pesti, de jelenleg is 3 városban játszik). Mikor legközelebb jött, ismét találkoztunk, és következőleg is... meg azután is :) Séták, kávézások, idegenvezetés, ebédek, majd az első csók az egyik főtéri szökőkút előtti padon. :)Szép lassan alakult minden, 2 hónap volt az ismerkedős fázis, most leszünk 1,5 évesek. Nagyon szeretem, ő az életem, iszonyatosan büszke vagyok rá! A korkülönbséggel semmi probléma, én érettebb vagyok a koromnál, ő pedig amolyan gyereklelkű, bolondos, kissé link srác. Tökéletesen egy hullámhosszon vagyunk, remélem, így is marad!

:)

19L 30F