Túlreagáltam, vagy igazam van?

5 hónapig jártam a tegnapig meglévő pasimmal. Volt köztünk egy kis szünet. És mostanában derült ki, hogy olyanokat írt rólam akkoriban, hogy élősködő, kihasználós, hülye p.csa vagyok, megcsaltam és hogy úgyis szétteszem a lábam már az első nap, amikor szüneteltettük a kapcsolatot, SŐT a barátaimmal is összeveszített, mert olyanokat terjesztett rólam, hogy én szégyelltem magam miatta. Pedig nem igaz egyik állítás se!

Tudni kell, hogy 4-en voltunk jóba. Két haver is volt még a társaságba, meg ugye mi ketten. Mind a két haverról kiderült, hogy szerelmesek voltak belém és hát, amikor mi a pasimmal szétmentünk ezek ketten, de főleg az egyik igencsak bekavart (mint az oviban....). Kiderült, hogy ő volt, aki elhitette a csomó sz.rságot a párommal. Mondjuk volt, amit meg magától hazudozott rólam mindenkinek. Szóval mind a hárman megérték a pénzüket. Mindent nem írok le, úgyis lényegtelen.

Szóval megtudtam ezeket a dolgokat és szakítottam vele. Kinek nem fájna, hogy az állítólagos szerelme, akiért mindent megtenne, ilyeneket ír róla a háta mögött? Könyörgött, hogy bocsássak meg, nem gondolta egy szavát se komolyan. Én meg hülye megbocsátottam neki, de csak mert tény, hogy fájt neki a szünet és akkoriban rengeteg gondja volt. Nem felejtettem el, csak megpróbáltam túllépni. Azt gondoltam, ha már mindenki beszélt a fejével, hogy a 6 éves kapcsolatunkat (nem ennyi ideje voltunk együtt, csak ennyi ideje ismerjük egymást) ne adja fel olyan könnyen egy fél éves "barátságért", akik nyilvánvalóan csak kihasználták a pénze miatt.

Csak hát történt,hogy tegnap felhívott és a háttérben üvöltöztek a haverjai, hogy tedd már le, tedd már le és stb. és a kis aranyos pasikám nem mondott semmit, hogy ugyan már fogjátok be, én se szólok bele, ha a párotokkal beszéltek. Semmi. Letettem a telefont, annyit nem írt volna, hogy bocsánat, nem csinált semmit. Szakítottam vele, mondván, hogy már megint nem állt ki mellettem. És megint csak a barátait védte (őket egy éve ismeri.)

Kérdem én, ugyan lehet, hogy ez most gyerekesnek és hülye szakítási indoknak tűnik, de olyan hatalmas, bazi nagy kérés, hogy álljon már ki értem és magáért!??

Közölte velem, hogy ugyan már én csak ne szidjam a "barátait"..., de ő megteheti, mert kibeszélte már nem egy barátomat, és én még csak föl se háborodhattam rajta, mert az én barátaim megérdemlik. Holott ők érdekes módon vannak olyan érettek, hogy nem ordibálnak bele a telefonba, stb.

Gondolom hosszú lett ez a történet és gyerekesnek tűnhet, bár már nem tinédzserek vagyunk...Csak most nagyon össze vagyok zavarodva és fáj, azért tűnhet nem összeszedettnek a mondani(írni)valóm.

20/L, ő is 20 éves.