Azok a lányok, akiknek mindig van pasijuk, hogy csinálják?

Nem árt pár szerető ;)

21/L

Hát szerintem valakit mindig fel lehet szedni. Az én baráti körömben én vagyok az, akinek kb mindig volt pasija, igaz, hogy nagyrészben komoly kapcsolataim voltak inkább.

De úgy lehet, ha ez hiányzik, bár szerintem nem, hogy azért ha egyedül járkálsz néha, nem pedig mindig barátok/barátnők kíséretében akkor kb biztosan leszólít egy srác, akárhol vagy (buszon, könyvtárban, női wc előtti sorban, boltban, akárhol!!). Ha elég igénytelen vagy, akkor kb 2 nap alatt összejössz eggyel, és akkor neked is lesz. Komolyan, akinek még rajtam kívül mindig volt pasija, azok így csinálták, hogy ahogy ők fogalmaznak "mindenkinek adnak egy esélyt". Aztán hogyha mégsem jól sül el a dolog, és szakítotok, akkor egy-két héten belül ugyanígy megint össze tudsz szedni egyet.

De normális esetben az embernek van önbecsülése, és elvárásai, hozzá valót keres, ráadásul ha érzelmileg tényleg teljesen benne voltál egy kapcsolatban, akkor kell egy kis idő egy kapcsolat után, amíg kihevered, legalább néhány hónap, fél év...

Mondjuk az is igaz, hogy vannak, akiket nagyon szeretnek a pasik, ez nem csak a külsőtől függ, hanem személyiségtől is, viszont nem olyan nehéz hozni ezt a szintet, kb legyél mosolygós-beszélgetős, inkább jófej szinten és ne lelkizősen és kb a lábad előtt hevernek...

Nekem úgy volt, hogy az első pasimmal 3 évet jártunk, de nagyon rossz volt a kapcsolatunk, csak akkor még nem tudtam milyen a jó, és utána felszabadultam, és kb ha valaki egy jó szót szólt hozzám én már elolvadtam tőle. Aztán később már ez nem így ment, úgyhogy huszonévesen egy nagy szakítás után már két évig egyedül voltam inkább.

mert vannak olyan lányok, akik csak úgy tudnak járni valakivel ha már beleszerettek és úgy nem, ha közben "kell" beleszeretni a tagba, mikor már járnak.

viszont lehet hogy a szerelemhez meg hosszú idő kell nekik és nem sok olyan srác van aki fél meg 1 évekig csak ismerkedik minden testiség meg járás nélkül.

az ilyen típúsnak mindig nehezebb :S

én ilyen vagyok, próbáltam azt csinálni hogy mindenkinek esélyt adok, egy nyáron v.mi 25 pasival randiztam, mindenkivel aki leszólított.

hát meg kell mondjam, valakivel 5 randit is túléltem mégse jött össze. mert nem, nem bírtam ezt hogy ott a részükről az elvárás, hogy mindenük reszket érte hogy dughassanak, nem is szeretnek még, mert hogy szerethetnének valkit akiről alig tudnak valamit de már olyan görcsösen akarnak tapadni, ragaszkodni mint a 30 éves házasok meg beszabályozni a szabadidőm, tiltásokat kiszabni stb.

én meg nem érzek semmit csak azt hogy egy vadidegen aki talán nem is tetszik, de rákényszerítettem magam hogy esélyt adok mindenkinek.

és egy nyűg, teher végig mert nem bírom megerőszakolni az érzéseimet, gerjedni egy olyanra akit amúgy bottal se...

érted.

valakinek bizony várnia kell jópár évet arra a szívdobogtató, mindent elsöprő érzésre, mert csak akkor tud...

olyan ez mint a matek, nincs mindenkinek a hosszútávú, komoly kapcsolat a vérében, szinte Akárkivel