Hatalmas szemétláda vagyok, mit tegyek hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba?

Elnézést ha rossz kategóriába írtam, de nem tudtam dönteni így ide írok.

Szóval az a helyzet hogy 2 éve élünk együtt a párommal különvárosba távol a szüleinktől (50km). A baj az hogy itt albérletbe lakunk kis családi házba 1 kis szoba van 1 nagyobb szoba ami egybe van a konyhával egy fürdőszoba van meg egy nagyon pici udvar ahol 2 autó elfér és ennyi. Nos ebbe a kis házikóba idén január közepén költöztünk ide albérletbe bérleti díja nem egy nagy összes és a rezsi költsége sem vészes, fával fűtünk az sem olyan veszélyes árba. A gond az hogy a párom munkahelye ott van a szülővárosába tehát innen 50km-re ami durván 1 óra út autóval reggel csúcsforgalomba, nincs nagy forgalom meg dugók de azért nem haladhat túl gyorsan sem.

Itt jön a bökkenő én ebbe a kisvárosba annyira hozzászoktam mindenhez mert sok új barátra tettem szert, illetve a munkahely ahol dolgozok az is nagyon tetszik nekem. A párom szülei most nemrég újították fel a házukat külön tetőtéri kislakásuk van ami nagyobb mint a mi kisházikónk mármint ez az albérlet. A gond az volt hoggy a párom idén augusztusba döntötte el hogy költözzünk oda mert így megspórol 1 óórát és többet lehetne itthon többet tudna aludni, persze a párom nagyon rendes velem mert amikor hazaér hullafáradtan segít nekem meg minden. A baj az hogy már egy ideje kezd a kapcsolatunk elhidegülni, ő sokat szeretne velem foglalkozni szexuális téren is persze de én mindig beadom azt hogy inkább aludjunk mert fáradt vagyok, pedig én 6 órát dolgozom nem megerőltető munkába és tudom hogy sok energiám van, a párom erre besértődött sok idő után ami teljesen jogos. És ő kitalálta hogy menjünk a szülei házába lakni a tetőtérbe minden külön van nekünk, múlthéten néztük meg és nagyon tetszik nekem is de egyszerűen nincs kedvem visszaköltözni mert akkor itt hagyom az itteni barátaimat a munkahelyemnek amúgy is november közepén vége lesz. persze anyós jelölt szerezne nekem új munkát ami nagyon tetszene de egyszerűen nemtudok innen elszakadni pedig sok régi barátommal lehetnék ott szinte és ugye visszatérnének a régi dolgok is illetve a szüleimet is többet láthatom de mégsem tudok innen elszakadni. A párom kitalálta hogy mondjak fel a munkahelyemen mert az új helyen hamarabb is kezdhetek és akkor már október közepén mehetnénk az új helyre szépen, de én nemet mondtam mert amúgy is januárra szól ez a bérleti szerződés meg minek hamarkodjuk el ráérnénk akkor amikor már végleg vége a munkahelynek. A tegnapi napunk akkora veszekedést váltott ki emiatt hogy a párom dühébe fogta magát azt elment a szüleihez sms-be annyit megírt nekem hogy ne várjam haza majd kedden hazajön pár ruháért aztán ha lenyugodtam akkor megbeszélhetjük a dolgot normálisan. Erre nagyon kiborultam egész este sírtam a barátnőm reggelig vígasztalt engem most nemrég keltem fel egy pici alvásból és rájöttem hogy egy szemét vagyok. elgondolkoztam a dolgon és rájöttem hogy a párom csak jót akar ezzel minden szempontból és már menni támadt kedvem, bár a telefont nem veszi fel de megszeretném mondani neki hogy elgondolkoztam a dolgon és menni szeretnék meg persze a bocsánat kérés is.

Egyszerűen nem tudom mi legyen félek hogy a párom azt mondja hogy már nincs tovább fejezzük be, pedig én szeretem őt nagyon! Bánom hogy elhidegültem tőle, ha engem itt hagy nem tudnám magam ellátni meg akkor sz@rba kerülök novemberbe.

Valaki adna valami tanácsot hogyan tehetném ezt jóvá esetleg? Nagyon fontos lenne!

Bocsánat hogy hosszú lett és tele van hibákkal de egyszerűen magam alatt vagyok és gyorsan le akartam írni hogy mit gondolok:(

24/N