Volt már olyan barátotok, bnőtök, aki nem igazán volt bújós, te viszont nagyon? ő nem igényelte annyira, és zavarta az ha te már túlzásba vitted? Ezt hogy kell kezelni?

Nehéz kérdés, én pl. nagyon bújós vagyok, és volt olyan barátom, aki pedig szinte egyáltalán nem. Nem voltunk sokáig együtt, mondjuk nem emiatt, de nekem rosszul esett, amikor én hiába ölelgettem, ő nem viszonozta.

13 éve vagyok együtt a férjemmel, ilyen paraméterekkel... :) Az első 6 évet kibírtam valahogy, azóta megszülettek a gyerekek, és már velük bújunk... Egyébként ha két ember igazán szereti egymást, akkor idővel összecsiszolódnak - én visszafogottabb lettem, ő pedig kicsit bújósabb. És ami a fő, elfogadjuk, hogy a másik ilyen és kész, de így szeretjük, tudjuk, így akarjuk leélni mellette az életünket.