Párkapcsolati válság, mit tegyek?

Nem akarlak elszomorítani, de: lakva ismerszik meg az ember.

Előtte nem voltatok együtt ennyit, lehet nem bírta el a kapcsolatotok. Van ilyen.

Hát nekem a nyílt megbeszélése a dolgoknak általában működött, de partner kell hozzá. A komoly kapcsolatok (főleg együtt élve) első nehéz szakasza ez, ami mindig el is jön: megszokás lesz a szenvedélyből.

Járjatok el randevúzgatni megint, csináljatok olyat, amit eddig nem. Beszéld meg vele nyíltan, vagy kezdd el fű alatt megszervezni, ezt te tudod; én az előbbi mellett vagyok, de minden ember és kapcsolat más.

Szia!

Voltam hasonló helyzetben én is, csak nálunk fordított volt a helyzet. Neki előttem volt több barátnője is, nekem viszont ő volt az első komolyabb kapcsolatom. Lassan 3 éve vagyunk együtt, de nekünk is volt egy mélypont amikor az összeköltözés után elkényelmesedtek a dolgok. Ez a mélypont nálam jelentkezett. Az természetes, ahogyan te is írtad, hogy egy idő után az érzelmek kicsit csillapodnak, ez nálam akkor következett be, amikor összeköltöztünk. Egyre kevésbé igényeltem, hogy foglalkozzon velem, mert lekötött mindig valami más (háztartás, munka, munka után fáradt volt, mert még várt a házimunka is), pedig nagyon sokat segített nekem otthon. Figyelt rám, minden kiadás felesben ment, segített ahol tudott, mivel munka mellett csináltam az egyetemet is. Jah és ami nagyon fontos, mindig kimutatta/mutatja az érzéseit, és nőként bánik velem. De mivel én mindig elutasítottam, vagy legalábbis az estek nagy részében, így a szexuális életünk is alább hagyott, alig érintkeztünk. Közben pedig nagyon imponált egy másik férfi is nekem. Egy munkatársam. Nem történt semmi közöttünk, csak jól éreztem magam a társaságában, sokat nevettünk, beszélgettünk. Aztán egy este nagyon összevesztem a párommal, mert féltékeny volt és ráadásul nagyon csúnyán beszélt velem. (Nem a másik férfire volt féltékeny, hanem ő mindig is féltékeny volt a kelleténél jobban. Aztán elgondolkodtam, hogy mit is akarok. És rájöttem hogy szeretem a páromat és mindennél többet ér, nem akarom elveszíteni. És akkor elkezdtem küzdeni, főként magammal. Próbáltam minden szabadidőmet vele tölteni, minél többet együtt legyünk. És idővel egy pár hónap alatt visszanyertem őt, úgy ahogyan akartam. Szóval a mi esetünkben magamban kellett helyre raknom a dolgokat, de emellett sokat beszélgettünk, minden megbeszéltünk. És sikerült, mert szerettem és nem tudtam volna elképzelni az életemet nélküle, és tudom soha többet nem akarom hogy így elhanyagoljam, és mindig dolgoznunk kell egymásért, hogy a tűz megmaradjon.

Remélem tudtam segíteni, vagy legalábbis valami hasznosat mondani.

21/l

Ja és azért örültem meg neked, mert azon kevés nők közé tartozol, akik értik, hogy a jó párkapcsolat nem azért van, mert az igaz szerelem mindent megold, hanem mert a felek sokat dolgoznak egymásért, hogy az ellaposodott (de egyébként jó) kapcsolatot nem otthagyni kell, hanem felpezsdíteni és, hogy egy fellángolásért nem jó döntés otthagyni az addig jól működő párkapcsolatot.

Egyetértettem azzal, amit írtál emellett nagyon tetszett, ezért dicsértem.

Oké, így már értem, és köszönöm szépen!

Azt hittem irónikusan írtad, és ezért csodálkoztam csak! :)