Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehet elviselhetőbbé tenni a bizonytalanságot?
Nagyjából két hónapja felrúgtam az eddigi életem egy fiú miatt. Öt év után elhagytam a párom, elköltöztem a közös albérletünkből (amit az otthonomnak éreztem), feladtam a munkám (mivel az anyósomnál dolgoztam), szóval tényleg mindent.
Aztán összejöttünk a mostani barátommal, ami alapvetően racionális döntés volt: elég sok hasonlóság van köztünk, többek közt az is, hogy túlzottan racionálisak vagyunk, emocionálisan és szociálisan azonban messze elmaradunk az átlagtól.
Ez azt is jelenti, hogy szó nincs szerelemről, egyszerűen összeköltöztünk és adtunk magunknak határidőt, hogy kipróbáljuk, működik-e a dolog.
Én elég türelmes vagyok, és mivel már éltem kapcsolatban, pontosan tudom, milyen súrlódásokra, problémákra számíthatok, így könnyebben veszem ezeket. A barátom viszont nem, ő soha nem élt még együtt senkivel, sok mindenen meglepődik, és nehezebben dolgoz fel dolgokat.
Ráadásul egy-egy komolyabb vita után rögtön szakítani akar. Ez nekem furcsa, persze értem, hogy még nem elég erős ez a kapcsolat, de pont ezért nem értem, miért nem akar neki időt adni.
Egyik napról a másikra száznyolcvan fokos fordulatokat vesz, néha imád és ha két órára elmegyek, már hiányzom neki, másnap viszont leszid és szakítani akar, mert nem csináltam meg valamit, amit szerinte meg kellett volna csinálnom.
Meggyőződésem, hogy ezért a kapcsolatért érdemes dolgozni, mert valami elképesztő, mennyire összeillünk, csak még így egy hónap után még nem kötődünk eléggé egymáshoz, ezért nem sikerül a kisebb problémák fölött egyszerűen átsiklani. De ha kibírjuk ezt az összecsiszolódási időszakot, akkor nagyon jó páros leszünk. Viszont engem felőröl, hogy nem tudom, nem mondja-e egyszer csak azt, hogy hagyjuk az egészet.
Persze a dolognak van egy olyan oldala is, hogy nincs most se lakásom, se normális munkám még, úgyhogy anyagilag is borulna az életem. Ha biztosan tudnám, hogy pl. az első fizetésemig maradhatok, akkor nincs gond, de ha pl. ma szakít velem, igazán nem tudom, mit csinálok október 5-ig.
A lényeg, hogy akárhonnan nézem az életem, bizonytalan. Nincs egy biztos pont, amibe kapaszkodhatnék. Ez borzasztóan kikészít. Hogy lehet ezt elviselni, hogy az ember ne legyen tőle idegbeteg?
válasza:No hát ezért szoktak ésszerű döntést hozni a normálisabb emberek és nem hirtelen egyik napról a másikra mindent feladni, mert igen, így fennáll a lehetőség, hogy mehetsz az utcára... Be kellett volna biztosítani magadat, más munkát keresni és csak azután kilépni a régi életből, ha már megtudsz állni a saját lábadon. Ergo, ha most fene "jófej" lennék, akkor azt mondanám, hogy edd meg amit főztél, miért nem gondolkodtál előre?
No de nem vagyok bunkó. Én amondó vagyok, hogy egy pontig érdemes harcolni, de ha ez egyoldalúvá válik, a másik fél nem mutat hajlandóságot, akkor tök fölösleges erőltetni a dolgot. Én az irományod alapján kicsit erőltetettnek érzem ezt az egészet. Nincsenek érzelmek, de te tudod, hogy ez is ez lesz, ha ezt és ezt túlélitek. Határozottan erőltetett szagú nekem. Te akarod, ő viszont mégis csak az érzelmeire hallgat inkább, ezért küldd el rögtön egy kisebb vita után... Ez nem racionális, hanem szimpla érzelmi alapú viselkedés! Racionális gondolkodás nem tart össze embereket a végtelenségig, elég ha csak olyan házaspárokra gondolsz, akik a közös gyerekek miatt nem válnak el!
Hogyan lehet könnyebbé tenni? Ne agyalj rajta annyit, foglald el magad!
válasza:Ehhez már csak egy ismeretlen mélységű vízbe fejest ugrani a hasonló reszkír! Most mindent egy lapra tettél fel, és eléggé rezeg a léc!
"Aztán összejöttünk a mostani barátommal, ami alapvetően racionális döntés volt: elég sok hasonlóság van köztünk, többek közt az is, hogy túlzottan racionálisak vagyunk, emocionálisan és szociálisan azonban messze elmaradunk az átlagtól.Ez azt is jelenti, hogy szó nincs szerelemről, egyszerűen összeköltöztünk és adtunk magunknak határidőt, hogy kipróbáljuk, működik-e a dolog."
Ezt a szituációt pedig még el sem tudom képzelni, hogy konkrétan mi lehet, milyen lehet, pedig 36 vagyok...
Ha viszont tényleg annyira akarod ezt a kapcsolatot, és foggal-körömmel ragaszkodsz hozzá (és úgy tűnik, igen), akkor képes leszel sztem ezen félhónapig még kihúzni, de ahogy elnézem szinte csak rajtad áll ez az egész, mert a pasid nem nem nagyon erőlteti meg magát (gondolom, a fentiek miatt is).
Próbálj meg arra koncentrálni, hogy ezt akartad, és meg is tudsz tenni mindent, hogy együtt maradjatok, mert megvan az erőd hozzá, hogy kettőtök helyett is, összetartsd kettőtöket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!