Mit gondoltok a "van fekete és fehér, szürke nincs" gondolkodásról?

Az rola a velemenyem, hogy ez a gondolkodasmod nagyon ostoba.

Kiindulopontnak meg elmegy, ezalatt arra celzok, hogy amig az embernek fogalma nincs a vilagrol, nem elt at sok-sok szituaciot es komolyabb elethelyzetet, addig meg csak-csak elmegy ez a gondolkodasmod, vagy legyinteni lehet ra, hogy fiatal, tapasztalatlan, stb.

Sot, meg nekem is voltak sokaig ilyen iranyu gondolataim, velemenyeim, majd elmultam 18, 20 es mar 30, belekerultem helyzetekbe, sajat boromon tapasztaltam meg, hogy egy igen bonyolult elethelyzetbol a kintiek csak feluletes dolgokat latnak, de ez alapjan ok nem erzik at, hogy a dolog jo-e, vagy rossz.

Illetve hogy a rossz is neha jo. Es forditva...

Ezert is fogom a fejem, amikor itt nehany sorban felvazolt igen komoly elethelyzetekre (feltehetoen) tapasztalatlan es/vagy fiatalka, csupan elgondolasokkal rendelkezo valaszolok sorsfordito iteleteket hoznak.

A parod milyen kaliberu kerdesekben gondolkodik igy?