Hogyan itélitek meg a "Lolita jelenséget"?

Am kérdező, 4 évig tartott és írtál egy kort, de ekkor kezdtétek v ez van most? :D Csak mert nekem annyira nem tiszta... Ha akkor kezdtétek akkor 19 körül volt a csaj, amikor szétmentetek, és most megint egy kislány kell, amikor az előző a végén már egész értelmes lehetett meg kicsit felnőtt? Hű... Meg nem tudom... Akkor ezexerint te is 30 fölött vagy már, nem akarsz családot? Mert ha megint felszedsz egy 15 éves cicust, annak is vége lesz, ha "felnő", egy 19-20 éves lány/nő nem akar egy 35+os faszival maradni, amikor végre elkezd élni szerintem...

Szóval azt akarom mondani, h azt értem, ha valakinek bejönnek a kislányok (nem tudom átérezni, de elfogadom, h ilyen van), de hogy együtt maradni ÉVEKIG? Hát nem tudom..

Én mondjuk 20 évesen feküdtem le 28 éves faszival, meg most egy 27 körülivel időnként... Elképesztő különbség van, bár nem sok 19-24 éves sráccal voltam együtt (<=6), szóval nincs reprezentatív mintám, de ennyi alapján... Hűű. Persze nem a korral jön, hanem a tapasztalattal, de kb eddigre már eljutottak egy szintre, ami addig nem volt meg...

De még így is azt érzem, h más világ vagyunk... A 28 éves illető már dolgozik évek óta (főállásban úgy értem), én meg pár éve kezdtem az egyetemet, teljesen más az időbeosztásunk, az érdeklődési körünk... Nem lett volna értelme, még 20 évesen is (biztos más lenne ha középsuli után dolgozni kezdtem volna, de egyetemen vagyok és ez valahogy mégiscsak iskola, teljesen más...) gyerek vagyok hozzá képest.

A 27 éves drágám még(igazából már megint) egyetemen van, bár lassan végez. Ő is dolgozik mellette mondjuk. De... Nincs akkora különbség vele, mint a másik illetővel volt, de így is ezt érzem néha... Tudunk beszélgetni, de más az értékrendünk, vagy hogy is mondjam... Nagy átfedés van, h melyikünket mi érdekli, de más a prioritás...

Amikor gólya voltam (19 éves), akkor egy 24 éves sráccal voltam fél évet. Ő végül is azért dobott ki, mert gyerek voltam még neki... Ő akkor már egyetem mellett is sokat dolgozott, stb. Valahogy nem tudták érdekelni a problémáim, a napi dolgaim... Meg pl vicces volt, h ő tud főzni én meg nem igazán (azóta megtanultam:D), stb. Aztán ott volt az is, h ő lassan majd családot szeretne, és nem még 5 évet várni, h én végezzek az egyetemmel és még éljek pár évet és akkor majd talán...

Ez után egyszerűen nem tudom elképzelni, h mit tud egy ilyen faszi kezdeni egy tényleg kislánnyal. Mármint, értem, egy dologra bőven jók. ;) De hogy lesz ebből évekig tartó kapcsolat? Nekem ez nem fér a fejembe egyszerűen. Még csak szerelmes sem lehetsz 4 évig biológiailag... (Most arra a fajta érzésre gondolok, amikor rózsaszín köd van és semmiseszámít, ez nem nagyon szeret 2 évnél tovább tartani.)

TLDR: Én még 20 évesen is azt érzem, h egy 27-28 éves sráchoz képest túl fiatal vagyok, bár ez szerintem már beleférhet... De egy 15 éves?? Nem ítélem el, de nem értem.

20L

19-es hsz.: "persze egy 14-15 éves gyereket könnyű megfektetni, nem kell érte semmit tenni sem érzelmileg sem lelkileg"

Látod, pont ez az. Nincsenek a hülye elvárások, kötöttségek, amiket a húszas éveikben járó lányok elvárnak. Egyszerűen csak azt csinálja a két fél, ami jól esik. Szabadon.

"Szerintem akik ilyen kapcsolatban vannak nem érettek érzelmileg...de tudjátok mit? nem is bánom az ilyen "alja" pasikat vigyék csak az iskolások :) így nekem megmaradnak a normálisak ,akikre lehet számítani és lehet jövőt tervezni :)"

Ez a tervezgetés megöl mindent. Még a "gyerekvállalást" is be kell előre tervezni, mikor, hogyan egyeztethető össze a karrierrel, párkapcsolattal, ahelyett, hogy minden csak történne, ahogy éppen érzi az ember. Ez az egész megöli a szabadságot, az életet, nem csoda, ha ennyi pasi menekül a komoly kapcsolatoktól, félrelép, idősebb vagy fiatalabb nőket/lányokat keres, vagy csak egyszerűen benne marad egy ilyen "komoly" kapcsolatban, és szenved. (Persze nem akarom a nők nyakába varrni ezt az egészet, hisz fordított eset is épp annyi van, amikor a férfi fojtja meg (képletesen) a nőt.)

Egy 14-15 éves lány még szerencsére nem gondolkodik olyan komolyan, egy 30-40 körüli pedig már épp elég csalódáson van túl, már szintén nem gondolkodik olyan komolyan. Mindkettő csak azt csinálja, amit igazán szeretne, amire igazán vágyik. Talán ezzel a két korosztállyal több örömet élhet át az ember, mint a húszasokkal. Persze, tisztelet azon kevés kivételnek a húszasok közül, aki egyszerűen csak társra vágyik, és nem eszköz számára a párkapcsolat, a társa, sőt önmaga is, hogy a társadalom általi elvárásokat teljesítse.