Ki hogy értelmezi ezt a mondatot?

A kapcsolatban az a kevésbé függő fél, aki kevesebbet ad bele érzelmileg; vagy anyagilag függetlenebb, vagy szeméyiségében dominánsabb a másiknál (ez nem jelent feltétenül erős személyiséget is).

Az a lény, hogy ez az ember uralja a kapcsolatot, a másik embert és érdeke az, hogy a másik fél függő legyen tőle és teljes mértékben kiszolgálja őt és kihasználható legyen.

A megfelelő pszichológiai játszmákkal, érzelmi zsarolással stb. olyan erős kötésbe csavarja az áldotatát, hogy az csak nagyon nehezen fog tudni kimászni az egészből. Pl. a családon belüli erőszak valódi áldozatai is pontosan ilyen kapcsolatokban vergődnek, áldozatként, függő félként.

Azért írják úgy, hogy a kevésbé függő fél, mert valójában a kevésbé függő fél sem önálló és stabil személyiségű ember. Ha az volna, nem lenne szüksége arra, hogy uralkodjon egy másik ember felett és elnyomja. Ő attól függ, hogy a másik ember, akit függővé tett, kiszolgálja-e, kihasználható-e a részéről, tapsol-e folyton a sikereinek, stb. DE ez a függés jóval kisebb függés, és bármikor áttehető egy másik áldozatra. Az erősebben függő fél azonban sokszor olyan erősen áldozat, hogy ha a másik fél dobja, mint egy üres tojáshéjat, akkor elpusztul vagy nagyon gyorsan keres magának egy másik agresszort.

Nálunk valami hasonló lehetett kapcsolatunk elején. Mindketten olyanok vagyunk, akik nagyon nehezen fejezik ki az érzéseinket, ugyanakkor vágyunk arra, hogy nagyon szeressenek, ráadásul különböző dolgoktól érezzük szeretve magunkat. Párom szeret ajándékokat, apró szívességeket kapni, én meg szeretem, ha átölel, hozzám bújik, ha beszélgetünk. Úgyhogy az első fél évben egy csomószor éreztem úgy, hogy nem vagyok fontos a páromnak. Nem tudta, hogy nekem milyen fontos az, hogy legalább felhívjon, ha nem tudunk találkozni (hiába beszéltük meg, hogy nem ér rá), vagy hogy milyen fontos nekem, hogy hozzám bújjon, ha találkozunk. Úgy éreztem, hogy nem szeret, és hogy bármikor elveszíthetem. Úgyhogy elkezdtem neki apró ajándékokat csinálni (munkanélküli voltam akkoriban, és nagyon szeretek apróságokat csinálni, így kézenfekvő volt), pl. sütöttem süteményt, varrtam neki mobiltokot, vettem neki cipőfűzőt, ha elszakadt, a beleegyezésével rendszereztem a papírjait, a könyveit, vagy valami...

Aztán ő is elkezdett nekem drága ajándékokat venni (ő örült az ajándékoknak, azt hitte, hogy én is örülni fogok neki), ettől kicsit úgy éreztem, hogy az enyémek értéktelenek, mert nem kerültek több ezer Ft-ba, így leálltam velük. Akkor a párom kétségbe esett, úgy érezte, hogy már nem vagyok olyan figyelmes, már nem szeretem annyira, azt hitte, hogy elveszíthet. Egyre többet kereste a társaságom, randiztunk, vagy csak munka után elmentünk sétálni, összebújtunk a padon, mert hideg volt, stb.

Aztán valahogy kibukott ez az egész, hogy ő mindent megtesz, én meg nem is foglalkozom vele... Visszasírta az apró ajándékaimat, szívességeimet... Szépen megbeszéltük, és azóta kerek a világ: vannak apró ajándékok, figyelmességek meg összebújások. De erre egy év kellett... Szóval hol ő volt a "kevésbé függő", hol én. Pedig egyikünk se szerette kevésbé a másikat, mint most, csak nem tudtuk kifejezni úgy az érzéseinket, hogy a másik is szeretve érezze magát.

Szóval óvatosan kell bánni azzal, hogy a "kevésbé függő" ember nem szereti a másikat... Lehet, hogy csak a másik érzi így amiatt, mert a párja nem úgy mutatja ki az érzéseit, ahogy ő szeretve érezné magát... 28N