A barátnőm egyszerűen nem hajlandó időt szakítani arra, hogy találkozzunk. Okok, teendők?

Részletezve: nekem az egyetemi, neki az iskolai elfoglaltságai miatt hétköznap nem tudunk eleget találkozni. Ez még nem lenne gond, de minden egyes hétvégén péntektől vasárnapig leutazik vidékre a nagyszüleihez. Kérleltem már ezerszer, hogy menjen inkább szombat délelőtt, vagy jöjjön haza szombat délután, hogy pénteken, vagy vasárnap együtt lehessünk, ő megígérte minden alkalommal, hogy így fog tenni, aztán azóta egyszer se volt még rá példa. Leginkább az akasztotta ki nálam a mutatót, hogy egyszer már több, mint egy hete nem találkoztunk, de a hétvége az éppen csak egynapos volt (vasárnap). Megbeszéltük előtte, hogy moziba megyünk, de még arra az egy napra is leutazott. Aztán a következő héten a négynapos hétvégére is. És ez engem nagyon zavar, szerintem teljesen jogosan.

Nem azért vagyok még vele, mert nem találnék mást (lehet, hogy ez most önteltségnek hangzana, de ismerek jó néhány olyan lányt, aki gondolkodás nélkül igent mondana egy randimeghívásra), hanem azért, mert szeretem. Ő is azt mondogatja, hogy szeret, és amikor együtt vagyunk, érzem is. De sajnos részemről kezd szép lassan elmúlni pont amiatt, hogy ez jó esetben hetente két-három órát jelent mostanában. Mit tegyek? Mivel tudom meggyőzni, hogy legyen többet velem? Vagy ha nem tudom, akkor esetleg vessek véget a dolognak?

(U.i.: az olyan válaszoktól legyetek szívesek tartózkodni, hogy "Hát még szép, hogy elmegy, fogadd el, még te vagy a barom, hogy többet akarsz vele lenni!", vagy hogy "Dobd ki a francba, nem érdemel meg!". Előbbit hallom elégszer a haverináimtól, utóbbit meg a haverjaimtól...)