Csajoknak szól a kérdésem! Voltatok már úgy hogy féltetek a kötöttségektől? Úgyértve, van egy srác aki kicsit idősebb, már komolyabb a gondolkodása és hajlik veled a komoly kapcsolatra. Hogy jutsz túl a félelmeden? Hogy tud a srác segíteni?

Volt már így, pont a mostani párom előtt. Ő nem idősebb ugyan nálam, hanem pont, hogy fiatalabb, de nekem is volt pár rossz tapasztalatom is, és az előtte lévő szakításom is nagyon megviselt, ezért amikor randizgatni kezdtünk, akkor még nem tudtam elképzelni magam egy komoly kapcsolatban (pedig akkor már 2 éve nem volt senkim). Ő viszont nagyon kitartó volt, mivel eleinte semmilyen kapcsolatba nem voltam hajlandó belemenni (szó szerint azt mondtam, hogy ne is álmodjon róla), ezért megegyeztünk abban, hogy barátilag találkozgatunk, pont az volt, ami megfogott benne, hogy azt mondta, hogy emberként érdeklem, attól függetlenül, hogy tetszem is neki. Nagyon sokat beszélgettün a volt kapcsolataimról is, és nagyon sokmindenre rávilágított, amin nekem kellett változtatnom. Mindezt úgy, hogy közben bennem is változtak a dolgok, hiányzott már, ha nem beszéltünk, pedig akkor még szó sem volt arról, hogy járnánk. Egyszerűen ő megvárta, amíg már én szeretném nagyon, hogy történjen valami, és ugyanígy kis lépésekben haladtunk tovább. Egy dologra mondta azt, hogy abba nem megy bele: azt mondta, hogy addig, amíg azt nem mondom, hogy tényleg komolyan vele szeretnék maradni, ő nem fekszik le velem, ami egy férfitól furcsa volt ugyan, de így számomra meg nem volt meg az ilyen is egy kicsit meg olyan is egy kicsit kapcsolat lehetősége, tehát döntenem kellett, hogy akkor most komolyan veszem és vállalom a kockázatot, vagy pedig előbb-utóbb elveszítem.

Ma már együtt élünk. Mondjuk valószínűleg soha nem lesz könnyű, mert még most is van, amikor rossz napom van, hogy minden hangulatingadozását magamra veszem és ha rossz kedve van, vagy fáradt, akkor rögtön azt hiszem, hogy biztos velem van a baj, valamivel megbántottam, valamit rosszul csináltam és ő biztos nem is érzi jól magát velem. De hisztit nem szoktam csinálni, csak olyankor szerintem kicsit terhes a törődésem, annyira igyekszem a kedvében járni, és komolyan el kell gondolkodnom és észérvekkel meggyőzni magam, hogy nem velem van a baj. Szóval ezek már inkább az én kis belső harcaim.