Min vesztetek eddig a legjobban össze a párotokkal (hosszútávú kapcsolatban)? Kibékültetek, és utána erősebb lett a kapcsolatotok, vagy külön váltatok?

A barátnőm a szüleinek szeretett volna bemutatni egy közös ebéd alkalmával, de én előtte való éjszaka buliztam és másnap hulla másnapos voltam, nem keltem fel, nem mentem el és nem is telefonáltam, sőt még a telefonom is lemerült, így ő sem tudott elérni. Kezdetben letagadtam, hogy menni akartam, csak odafele lerohadt a kocsi és lemerült a telefonom. Ekkor úgy tűnt, hogy nem lesz gond, de valahogy kiderült, hogy 100%-ban én voltam a ludas, mert, hogy előtte való éjszaka buliztam. Hatalmas rumli lett belőle, azt hittem, hogy szakítani akar majd. Végül kínkeservesen pár hét után megbocsájtott, és szerintem a szülei sem utálnak annyira, legalább is jól titkolják.

22/F

ma 12:54 - fúúú, kísérteties :D

Kb ugyanez: első családi kaja meghívás, de ez vacsora volt. Nagymamámnál kicsit ledőltem meccset nézni délután, szar meccs volt, elaludtam. Arra ébredtem, hogy csengetnek, mivel váratlanul meglátogatott gyerekkori legjobb cimborám, akivel kb évente egyszer van módom találkozni (messzire költöztek). A telefonom lemerült, de - halál komolyan mondom - a nagyi fali órája is megállt, ergo nem tudtam, mennyi az idő és el is felejtettem mindent, annyira megörültem a srácnak. Sétálunk, dumálunk, kérdezi, párommal hogy vagyunk, mondom BAAAAAAZ! Az igazán cinkes az volt, hogy nagyon nehezen fogadtattam el magam a szüleivel, ez pedig egy komoly gesztus volt részükről, amit sikerült elcsesznem...

Nagy veszekedés még nem volt köztünk. Nemrég azonban megesett egy fél órás mosolyszünet.

Tudni kell rólam, hogy független típus vagyok, nem szeretem ha rám telepszenek, megmondják mit csináljak, vagy mit akarok csinálni "én jobban tudom mi a neked való" alapon. Nem is abban a korban vagyok már, hogy ez normális legyen. Párom viszont kicsit atyáskodó, de nem vészesen, inkább csak folyton gondoskodni akar rólam, meg azokról akik közel állnak hozzá. Ha gázos lenne a viselkedése felőlem nézve, akkor nem lennék vele.

Viszont egyik alkalommal elvetette a sulykot. A lakótársunk egy kérdést szegezett egyenesen nekem, tudniillik hogy elmegyek-e vele este karaokezni. Aznap este a másik lakótársunkkal meg egy közös barátunkkal ültünk a nappaliban, beszélgettünk és iszogattunk, itt esett a kérdés. Nem akartam menni, mert nem volt pénzem, másnap reggel pedig dolgom volt így korán szerettem volna lefeküdni. De be voltam már csípve kicsit, a kérdés pedig hirtelen jött, így nem válaszoltam rögtön. Helyettem a párom felelt, hogy: "Nem akar menni, holnap korán kelünk." Persze ezen berágtam, mert ne válaszoljon helyettem, még akkor se, ha ugyanazt mondanám, amit ő. Ő meg nem értette, mi a probléma, érvelni kezdett azzal (feleslegesen), hogy nem lett volna jó, ha elmegyek otthonról aznap. Szóval ketten kétfelé beszéltünk. Végül elmagyaráztam, hogy nem akartam menni amúgy sem és megegyeztem vele, hogy kérhet, javasolhat, győzködhet az érdekemben bármiről, de ne válaszoljon helyettem, mert nem vagyok kiskorú és ő nem az apám. Megígérte.

A kapcsolatunk nem gyengült és nem erősödött, de arra rájöttem, hogy ez nálunk kardinális probléma lehet, itt kölcsönösen kompromisszumokat kell majd tennünk a későbbiekben. Vissza fog térni még a kérdés más helyzetekben, az biztos. Úgy érzem, mindketten felfogtuk, miért volt a másik azon az állásponton, amin volt, de az alaptermészetünk ezen a téren erősen ütközik egymással.

A legnagyobb veszekedés az kb. 2 éve volt. (5 éve vagyunk együtt).

Buliban voltunk és ivott...nem keveset. Úgy hogy tudta hogy utálom ha segg részegre issza magát, mert akkor előfordul hogy tiszta bolond, nem veszi észre magát és mki minket néz nekem lesül a bőr a pofámról. (Felőlem ihat, meg be is csiccsenthet de azért mindennek meg van a határa szerintem). És utána hajnali 3-kor mentünk haza...és csak szlalomban tudott közlekedni...én meg csak szimplán nyugodtan mondtam Neki hogy ezt nem kellett volna ennyire elcsesznie (mármint a bulit) és leérve hozzájuk bunkó módon közölte hogy ha nem tetszik ellehet menni...(hozzá teszem, hogy ahol laknak nagyon sok cgány lakik és nem szívesen közlekedek arra este...pláne nem éjjel). Na akkor eldurrant az agyam beviharzottam a házba összeszedtem a cuccom hogy na akkor én lépek de végleg. Be állt elém a szobaajtóba hogy nem enged el...minden földhöz vágtam és csak üvöltöttem...Ő persze berezelt hogy elhagyom és elkezdett sírni mint egy gyerek, hogy ne menjek el beszéljük meg (kezdett már kitisztulni)...

Akkor nem mentem el, de megmondtam hogy ez volt az utolsó ilyen alpári beszólása, mert én nem vagyok a kutyája hogy így beszéljen velem.

Aztán másnap tiszta fejjel megbeszéltük...persze én nem tudtam olyan megnyugodni így egy pár napig puskaporos volt a levegő köztünk.

De szerencsére azóta ilyen nem volt, és ilyen kivitelű veszekedés sem. Kisebb röffenések vannak, de azok mindenhol vannak.