Sok lány miért ijed meg egy távkapcsolattól?

Én pont azért nem szeretem a távkapcsolatokat, mert nem lehet bármelyik pillanatban mellettem a párom. Sosem tudhatom mi történik a következő pillanatban, ami miatt jól esne, ha mellettem teremne néhány bátorító szóra, pár simire és egy jó nagy ölelésre.

De az olyan spontán dolgokat is nagyon szeretem, amikor csak úgy összefutunk 3 percre, mert úgy engedte a napunk.

Egy távkapcsolathoz időt kell szakítani az utazásra, arra hogy pár napig ne tartson igényt rám senki, mert a páromnál leszek, vagy fordítva, kicsit macerásabb.

Emellett ott van a bizalom ügy is.

Mindezt úgy mondom, hogy a párom 250 km-re lakik tőlem. Egy suliba járunk, így csak a vizsgaidőszakok és a nyári szünetek a borzadályok, de ilyenkor szabályosan szenvedek.

Lehet valakinek bejön ez a táv dolog, de ez az ember nem én vagyok.

Nem ijednék meg, csak számomra nem lenne kielégítő.

Egyszerűen úgy nem lehet megismerni valakit, hogy hetente max. kétszer találkoztok hétvégén (jobb esetben), főleg a kapcsolat elején.

Kell, hogy egyszerű, sima hétköznapokon és jól érezzük magunkat egymással, hogy lássuk a másikat akkor is, mikor nem a legjobb formáját hozza. Ha csak hétvégi találkozókra futja, úgy nem tud elmélyülni a kapcsolat, és túlságosan megnyúlik a "randizgatós" időszak.

Szóval ez így nekem kevés lenne. Aztán meg ha közelebb kerültök, akkor jön a pofára esés, hogy valamelyik fél továbbra sem akar többet találkozni, vagy összeköltözés után egymás agyára mentek stb.