Létezik hogy ezt akarom? (vagy csak bebeszélem magamnak? )

Az a nagy helyzet/hosszú lesz/ hogy majd egy éve megismertem egy lányt. Egyszerűen magával ragadott,már első látásra amikor ránéztem az arcára meg ő is az enyémre különös érzés fogott el. Aztán egyre többet belé botlottam. Végül azt hiszem teljesen belé estem. Egy szót nem szóltunk egymáshoz,de mégis éreztem valamit,aztán elkezdtünk egy idő után egymásnak köszönni,végül pedig beszélgetni. Egyre jobba lettünk,nagyon megkedveltem. /amúgy én nem vagyok valami mintaember,de vele valahogy másképp viselkedtem/. Az az érdekes,hogy arra viszont sose gondoltam ,hogy összejöjjek vele. Egyrészt utálom a kapcsolatokat,másrészt neki barátja van. Na mindegy,de van valami varázsa a személyiségének és én tényleg azt érzem ,hogy őt nem megszerezni akarom magamnak,hanem csak szimplán azt akarom,hogy boldog legyen,vagy legalábbis egy szép lassú hosszú úton elvezetném a boldogsághoz. Nem érdekel,hogy velem vagy nélkülem akar boldog lenni,az a lényeg,hogy az legyen...Ez életem első nem önző célja,és büszke is vagyok magamra ,hogy kitűztem. De gondoltam előbb megkérdezem,h vajon ez nem csak ilyen bebeszélés,hogy amúgy se jöhetnék vele össze,mert mással van,és így könnyű boldognak hagyni...