Az miért van, amikor egy lány és egy fiú "hülyül" egymással, de nem közelítenek? Miért vagyunk ilyen óvatosak?

Annyi ilyet láttam már... tudjátok, amikor a lány meg a fiú ölelgetik egymást, meg hülyülnek, meg viccelődnek, de aztán itt meg is állnak. Van egy haverom, aki van így lányokkal, és ha megkérdezem, akkor mindig mondja, hogy "á, dehogy ők csak barátok". De valahogy látszik, hogy több is van benne, vagy volt egykor. Ezt a hozzáállást képtelen vagyok a fiúk részéről megérteni, olyan, mintha mintegy a saját felnőttségük, érettségük bizonyítékaként direkt megtartóztnák magukat. Ki a fene elégedik meg egy öleléssel, vagy egy fotó erejéig tartó összebújással, amikor tetszik neki valaki? Ráadásul azt is látom, hogy a lányok erre külön vevők.

Én azt nem értem, hogy miért kezeljük tulajdonképpen a járást úgy, mintha valami iszonyú komoly dolog lenne, ami után feljebb már csak a házasság van. Miért nem lehetünk kicsit gyerekebbek? Miért nem állnak rá a fiúk és a lányok a közeledésre, miért nem adunk több embernek több esélyt? És ha egy hétig tart? Akkor mi van? Ne mondja már nekem senki, hogy az annyira megviseli az ember lelkét! Miért vagyunk ilyen óvatoskodók?