Ti már éreztétek úgy, hogy a párkapcsolatotok hátráltat a kibontakozásban?

Ha így érzel, akkor előbb-utóbb ennek a kapcsolatnak vége lesz. A kapcsolat arról szól, hogy segítsük egymást. Ha te úgy érzed, hogy visszafog, nem kapsz levegőt, megfojt, akkor ki kell lépned, és továbbhaladni. Nem közösek a terveitek, nem ugyanazt akarjátok, ez így huzamosabb ideig nem működhet, és te meg elfecsérled a lehetőségeidet.

Én azt mondom, hozdd meg azt a nehéz döntést, és lépj tovább. Egy ideig biztos rossz lesz, de ahogy megérzed, hogy az életed úgy halad ahogyan azt te szeretnéd, majd kilábalsz az esetleges rosszkedvből.

28/n

Nálunk is hasonló problémák vannak, csak nem pont ezek. Én is BP-re megyek egyetemre most szeptembertől, a párom meg a munka miatt kénytelen ugye itthon maradni (a határ túlsó felén, ugyebár). Magyarországon sajnos nem nagyon tud munkát találni, holott a nyugati országokban a hozzá hasonló képzettségű személyekért verekednek a munkáltatók. De ő egyelőre képtelen követni.

Megoldás lenne, ha netalán az egyetem befejezte után elköltözhetnénk közösen valami olyan országba, ahol mindketten találunk munkát. Na igen, de állami költségre jutottam be, azt meg ugyebár valahogy le is kell dolgoznom majd, és egyelőre nem látok lehetőséget a dologra.

Emiatt a feszültség köztünk manapság nagyon erős, szinte minden kis hülyeségen összekapunk. Ahogy közeledik az utazásom napja, egyre jobban. Hiszen kb 400 km lesz köztünk, és nem tudom garantálni, hogy minden hétvégén hazajöjjek. Hát akkor mi a teendő? A jövőbeni elképzeléseink nagyon egy hullámhosszon vannak, gyerekeket meg házasságot tervezünk majd.

Viszont nem tehetek a féltékenysége ellen sem, mert sajnos szegénynek a múltbeli kellemetlen tapasztalatai miatt rögeszméjévé vált, hogy én majd valami egyetemi bulin részegen megcsalom, vagy ott BP-n megismerkedek valaki mással, és elhagyom őt miatta.

Folyamatosan ezzel jön, és így abszolút megértem, amikor azt mondod, lelkileg nem segít. Ha ő ennyire sem bízik meg bennem, akkor nehéz állandóan pozitívnak maradni.

Ennek ellenére mégsem mondja azt, hogy ne menjek. Tudtomra adja, hogy jobban örülne neki, ha maradnék, de azt is kijelenti, hogy ha én ezt szeretném, akkor ő támogat benne. Elvégre valahogy majd csak megoldjuk majd, csak akarni kell, meg győzni kitartással.

Szerintem , bár nem akarok beleszólni, de magyarázd meg a párodnak a helyzetet. 200 évvel ezelőtt még talán norma volt, hogy a nőknek ne legyen szakmájuk, hanem otthon üljenek és neveljék a tucatnyi gyereket, de most már erre nem építhetsz. Hiszen ki tudja, lehet, hogy a pároddal egyszer szétváltok (reméljük, nem így lesz), vagy ha neki van munkája, ő is bármikor elveszítheti azt. És mellesleg, sokkal nagyobb teher nehezedik rá, ha ő az egyedüli pénzkereső a családban. Mondd meg neki, hogy ezzel segíteni akarsz neki, és hogy ettől te is jobban éreznéd magad, mintha egész nap csak otthon ülnél és kötögetnél.

Ha ezt nem érti meg, akkor nem érdemes feladni az álmaidat. Hiszen boldogtalan leszel, és ezért, ha másként nem, de tudat alatt őt fogod hibáztatni, és azt a kapcsolatotok mindenképpen megsínyli majd.

Bocsi a kisregényért, remélem valahogy tudtam segíteni.