Pár hete összejöttem egy olyan férfival, aki gondoskodó, törődő, mindent megtesz értem. Mégis furán érzem magam ettől. Miért?

Hát ezt meg tudom érteni. Lehet, hogy azért, mert úgy érzed, hogy feladja önmagát, és neked egy önálló, független férfi kell, nem pedig kiskutya. Vagy azért, mert szinte megfojt a gondoskodásával, rádakaszkodott.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt amúgy, de valahogy szerintem ott van, hogy az embernek akkor kell gondolskodnia a másikról, ott lennie, amikor a másiknak szüksége van rá. Ez mindenkinél más mértékű, viszont mindenkinek szüksége van privát szférára, levegőre, és senki nem szereti látni, hogy ha egyszer beleszeretett valakibe a személyisége miatt, akkor az illető személyisége megváltozik, feladja önmagát, hiszen te azt az önálló, saját szabadidejével rendelkezni tudó, saját véleménnyel rendelkező embert szeretted meg...

De ezt is meg lehet beszélni, viszont nem akarlak elkeseríteni, de vannak olyanok, akik egyszerűen kapcsolatban ilyenek és ezen nem tudnak változtatni. Akit pedig már hagytak el azért, mert a gondoskodásával fojtogatta a másikat, azokból lesznek a "persze, mert a nőknek az kell, aki bunkó velük, megalázza őket" típusú férfiak, akik aztán a nőkben keresik a hibát, hiszen ők mindent megtesznek...