Túl 30 évesen még nem volt barátnőm. Elmondjam ezt, és ha igen, mikor és hogyan a leendőnek?

Különböző okok miatt (a sors szerencsétlen összjátéka és nyilván magam miatt is) túl 30 évesen sem volt még barátnőm. A kérdésem szempontjából az okok talán lényegtelenek. Nemhogy szexuális kapcsolatom nem volt, de még meg sem csókoltam soha senkit. A kérdés az, hogy ha valakivel ez még is összejön, beszélgetési témaként nyilván előbb-utóbb felmerülnek a korábbi kapcsolatok: Kinek milyen hosszúak voltak, miért szakadtak meg, milyen volt az első csók, a szüzesség elvesztése stb. Ebben a helyzetben mit tehetek? Elmondom az igazat, hogy ilyen idősen teljesen zöldfülű vagyok? Egyből elmenekül az illető egy ilyen "lúzertől", és talán nem is hibáztatható emiatt. Vagy találjak ki kamu párkapcsolato(ka)t, hogy "normálisnak" tűnjek? Azaz egyből hazugság(ok)ra építsek egy friss kapcsolatot? Ráadásul ebből le is lehet hamar bukni (családtagok, ismerősök véletlenül elszólják magukat, elfelejtem, mit hazudtam korábban, nincsenek bizonyító fotók, ajándékok, sztorik stb.). Vagy egyszerűen térjek ki a kérdések elől, és esetleg ha már szoros a kapcsolat, és nem ezen múlik, akkor mondjam el? (Ezt azért nehéz megvalósítani, és gyanússá is válik egy idő után. Lehet, hogy a gyanús titkolózás miatt nem is tud szorosabbá válni a kapcsolat.)

Szóval ti mit tennétek? Vagy van a fentieken kívül más lehetőség? Én nem látok jó megoldást, de mégsem akarok egyedül maradni életem végéig, pedig ez megnehezíti a dolgom. (Bár ha eddig kibírtam, kb. már csak még egyszer ennyi van hátra... :))