Kicsikét szűk a világ nekem?!

9.-es voltam, valamikor félév után odajött hozzám szünetbe, hogy 'Szia, hogy hívnak? :D' és közben olyan cukin mosolygott.:D Megmondtam a nevem, beszélgettünk. Azon a hétvégén elmentünk beültünk egy kávéra, beszélgettünk. (Ő 10.-es volt.) Minden jól ment, mindig odajött szünetekbe, egyre szorosabb lett a kapcsolatunk,csak egyszer úgy keltem fel, hogy szerelmes vagyok belé. Megkérdeztem aznap a haverját, hogy miért jött oda hozzám legelőször. Aztmondta, hogy azért, mert régóta tetszem neki, de csak most mert odamenni. Felcsillant a szemem, namondom király. Aznap nem találkoztunk, csak másnap, de gondolatban sokkal egyszerűbbnek tűnt az egész. De mivel nem voltam félénk annyra, ondtam neki, milenne ha este kimennénk a tóhoz. (Van a város mellett egy tó, parkkal. 10 perc gyalog kb.) Kimentünk, leültünk a hídnak a szélére, arra a kapaszkodó izére. Leszállt, elémállt, és megcsókolt. Első csók volt, gondolhatod..:DD

Azóta együtt vagyunk. :)

most 11.es leszek, neki az utolsó éve van itt. :P

hát én írhatok neked, de az hosszú lesz :)

az előző barátom a legjobb barátnőm egy haverja volt, úgy találkoztunk hogy mentünk szórakozni és mindketten egy társaságban voltunk. tök jól elbeszélgettünk ott, aztán msn, satöbbi, de csak ritkán beszéltünk olyan 2 hónapig. aztán jött a szalagavató és a legjobb barátnőm ezzel a sráccal táncolt, így hetente láttam a próbán, beszélgettünk, eljártunk ide-oda, és már fogtuk egymás kezét meg ilyesmi de még mindig nem tudtam, hogy most akkor mi van, míg végül egyszerűen rákérdeztem, hogy akar-e valamit, és kiderült, hogy igen, csak nem mert lépni. utána majdnem egy évig együtt voltunk, leginkább azért lett vége mert egyrészt nem illettünk össze teljesen [nagyon más háttér, neveltetés, értékek], másrészt én elköltöztem és így távkapcsolat lett belőle, alig láttuk egymást... nem volt már értelme igazán, ráadásul közbejött egy harmadik. de azóta is barátok vagyunk, szoktunk beszélni, találkozni, ha nem is gyakran, de nincs harag.

a mostani barátom... na ez érdekesebb sztori. vele osztálytársak voltunk 5.-től, 8.-ban összejöttünk, együtt voltunk 9 hónapot, gimi előtt szakítottam vele, de gimiben is osztálytársak voltunk, tehát muszáj volt jó kapcsolatot ápolni. nem voltunk a legjobb barátok, átlagos osztálytársi kapcsolat volt, eltűntünk kicsit egymás életéből, éltük az életünket. aztán kb fél éve elkezdtünk skype-olni elég sokat, ott tartottunk rövid időn belül hogy napi szinten órákat beszéltünk bármiről, nem is kellett hogy fontos legyen, csak ha unatkoztunk, beszélgettünk. aztán ha itthon volt és én is, találkoztunk személyesen, átmentem hozzá, ilyesmi. tudtam, hogy bejövök neki még mindig, ez nem változott, és nekem is lett volna kedvem esetleg kezdeni vele valamit. mikor nem lépett, megkérdeztem tőle, lehet-e szex, mire mondta, hogy tőle lehetne több is. ettől kicsit megijedtem, mert ugye egyszer már szakítottunk, féltem, hogy mi lesz, de mondtam, hogy vállaljuk be. azóta együtt vagyunk lassan 3 hónapja, és mindennél jobban szeretem, egyszerűen érzem, hogy nem véletlenül kerültünk megint egymás mellé.

21/l

No, hol is kezdjem :)

13 éves voltam, ő pedig 16, amikor barátokon keresztül, távolról megismertük egymást. fiatal voltam, és nem is ismertem még, és nem is volt az a Don Juan típus, de engem megfogott. Megállíthatatlanul! :) Eltelt egy év, csak köszönni is csak néha köszöntünk egymásnak (közös suli), mert a közös ismerősöknek hála mind a kettőnknek azt mondták, hogy a másik utál. De nekem egyre jobban tetszett, és egyre jobban akartam. Elkezdtünk smsezni, néha beszélgetni telefonon, de csak a becenevet mondtam neki, mert azt hittem, hogy engem utál, nem mondhattam meg az igazat. csak olyan jól esett beszélgetni vele, totál bele voltam esve! Ez így ment egy ideig. Aztán bejöttem a képbe én! Úgy alakítottam a dolgokat, hogy elkezdjünk beszélgetni (már tudta, hogy velem), de akkor is teljesen reménytelennek tartottam, de nem adtam fel. Csak barátkoztunk, 2-3 hónapig, akkor se hittem, hogy bármi is lehet belőle, de egy jobban jóba lettünk, és elmondta, hogy ő többet érez, mint barátság, és többet is szeretne. Nagyon boldog voltam, és nagyon hihetetlen volt először, hogy sikerült! 14 és fél éves voltam, ő 17. Most 18 vagyok, Ő 21, és lassan 4 éve, hogy elkezdtünk járni! Az érzés, a szerelem azóta se halványodott egy kicsit sem! Sőt, egyre jobban szeretem! :)

persze ennek a sztorinak még sok apró részlete van, de most nem írom le mindent. Nagyon sok mindenen múlt, hogy összejövünk-e, és így utólag visszanézve, rengeteg dolog volt, amin elbukhattam, elbukhattunk volna. De az a lényeg, hogy sikerült, és hogy azóta is nagyon boldog vagyok Vele!! :)