Érzett már így valaki még? Baj, ha ezt érzem?

17 éves lány vagyok, lassan 10 hónapja vagyok együtt a barátommal. Mióta együtt vagyunk, nem érzem, hogy "szükségem" lenne a barátomra. A párom a szerelmem, a legjobb barátom és a lelki társam is egyben. Régen, ha történt mondjuk valami velem, azt elmondtam a legjobb barátnőimnek, most meg már harapófogóval kell kihúzniuk. HA a vbaráti társaságomba program van akkor csak akkor megyek, ha jön a barátom is. Egyszerűen nem bírom magam rávenni, hogy elmenjek. Múltkor nagynezene találkoztam az egyik legjobb barátnőmmel, és nem éreztem, hogy előtte önmagam lehetnék. Utána a legjobb barátnőmmel is találkoztam, és sokszor már nem volt téma.

Valószínűleg depressziós vagyok-ez még a jövő héten kiderül, mármint, hogy mi bajom- közrejátszhat ez? Vagy nagy gond ez? Tudom, hogy minden kamasz ezt mondja, de én tényleg a barátomat szeretném örökre a páromnak, a lelki társamnak, mindennek, és Ő is engem.