Örökbe kellett adnom a kisfiamat, de nem tudom feldolgozni, mit tegyek?

Mindenek előtt elszeretném mondani, ez nem egy szokványos történet. A baba apukájának volt kapcsolata, mikor megfogant. Mikor bevallottam neki, a kapcsolatának vége lett ugyan, és a terhesség alatt mellettem állt. Viszont félt az anyjának bevallani az egészet. Az én szüleim egyáltalán nem álltak mellettem, az egész család rossz szemmel nézett rám. Mivel pedig kis faluban élünk jöttek a rossz indulatú pletykák, hogy csak azért kellett nekem ez a gyerek, hogy befurakodjak az apa családjába és stb. Mikor az apuka édesanyjának a fülébe jutott minden, a fiú még akkor is letagadott mindent, mert félt hogy kidobják otthonról. Nem maradt más hátra, csak a nyílt örökbeadás. Május elején találkoztam a párral, nagyon megkedveltem őket, szeretetre méltóak voltak. Megbeszéltünk mindent azt a nevet kapta a baba amit én szerettem volna és ez nagyon jól esett. Sőt ők azt mondták, hogyha az utolsó pillanatban változna valami, hogy még se kellene örökbe adni, nekik az fájni fog, de megértik. Június közepén megszületett a kisbabám. Édesanyám bent volt velem a szülőszobán, és előbb látta a kicsit mint én, bíztam benne, hogyha meglátja azt mondja hozzuk haza, de nem azt mondta nem különösebben érdekli. Felhívtam az apukát, jöjjön és nézze meg a fiát. Bejött a kórházba, a karjában is tartotta, de nem vallotta be ezek után se az anyjának. Végképp nem tudtam mit tenni, egyedül pénz nélkül nem tudtam volna felnevelni, mivel nekem előtte nem volt munkahelyem. Pár hónapos pici baba mellett nem tudtam volna dolgozni sem. Anyaotthonon gondolkoztam nagyon sokáig, de egy év után nem lett volna hova mennem. A pár akikhez ő került elmondták, hogy a nagyszülőket nem érdekli, hogy örökbe fogadott baba sírtak örömükben, amikor megtudták, hogy megszületett. Mielőtt elítélnétek gondoljatok abba az érzésbe mikor én tartottam napokig a karomba, mert nagyon szerettem. Mikor el kellett tőle búcsúznom, a szívem szakadt meg. Az apukával még úgy ahogy tartjuk a kapcsolatot, ő mai napig tagadja a szülei előtt. Vagy jobban járok ha teljesen kizárom őt az életemből?