Van itt még valami? Érdemes küzdeni?

A párom 3 hete szakitott velem.

Rá 2 napra 1000km utaztam és az addigi legöszintébb, kicsit kesernyés de csodálatos napot töltöttünk együtt.

Láttunk egy kis biciklit, virágtartónak megcsinálva:),romantikus séta közben

Nem akartam lefeküdni vele, mégis így alakult és a legszebb szeretkezésünk lett.

9 napra rá ő is megcsiálta ez a biciklit otthon :) csinos lett.-olyan mint egy műemlék hogy ne felejtsen.

Utánna néha kicsi levelek..stb.. ugy fest lehet valami.

Azután rá 10 napra végleg azt mondta hogy ezt nem hiszi hogy vezet valahova.. Mikor haza mentem elmenekült és mint egy fiatal 16 éves "túl sokat ivott" pedig csak beszélni szerettem volna vele. Erre most kiderül hogy 30 születésnapra ezután bulit szervez nekem, pedig már 10 napja van másik ember az életében.Sokat iszik, dohányzik.

A hétvégén egy barátjának küldtem egy smst amin elsírta magát pedig nem bántó volt csak kellemesen öszinte.

Utánna hallottam hogy a 30 születésnapomra bulit rendez.

Nem értem én az egészet...ha vége akkor miért ilyen??

Soha nem gondoltam én arra hogy exnek rendezzek bulit 1 honappal szakitás után.Ha nem szerettem, nem fájt semmi, nem bántott, nem ittam.Nála ennek az ellenkezője jelenik meg!!Fiatalabb vagyok a hölgynél 6 évvel, de két év szerelmesen.. nos??

Azt gondolom kétségek gyötrik?

A másik figura, olyan mint egy bábú, nem vagyok féltékeny.

Soha nem tagolta a barátainak hogy lamur stb, meg ilyen olyan jó. Mint ahova el lehet menekülni.

Nehéz elfogadni a helyzetet ha a másik ilyen ingatag :S

Mit gondoltok??? Mit tegyek végleg felejtsem el?

Vagy beszéljek vele alkalmanként?

Nem tudom a jó választ!!

Könnyebb felejteni mint szembe nézni önmagaddal, de hol az a pont ahol már véget ér és nem éri meg.