Őt szeretem a legjobban, mégis miatta sírok a legtöbbet. Miért?

7 hónapja vagyunk együtt a barátommal, nem ő volt az első fiúm, de belé vagyok szerelmes először úgy igazán. Ő is szeret, nagyon jó vele, igazán jól érzem magam mikor együtt vagyunk... igen... de ha nem, szörnyű... fontosak neki a barátai, elég sűrűn össze is járnak, ezért csak egy héten 3x néha 4x találkozunk, és ha találkoznánk is, nagyon sokszor van, hogy az utolsó pillanatban lemondja, mert mindig közbe jön valami 'fontosabb'... oké persze megértem, de elég rosszul tudnak esni az ilyen, vagy ehhez hasonló dolgok. Sajnos az a fajta vagyok akit könnyen meg lehet bántani, ő meg olyan aki elég nehezen kér bocsánatot. Ezért elég sokat vitatkozunk, de nem komoly dolgokban, csak ilyen piti kis apróságokon, hogy találkoztunk vagy nem stb... és ezeket sem élőben, csak telefonon, smsben, vagy üzenetben... (élőben még 1x sem vesztünk össze) és utána jönnek azok az időszakok, mikor napokat, éjszakákat átsírok. Olyan érzésem van hogy neki más mindig fontosabb, persze azt mondja hogy én vagyok neki a legfontosabb de ezt nem igazán érzem. én minden időmet neki adnám, tényleg nagyon szeretem és nem értem hogy ez miért nincs így fordítva. Mindig azt várom mikor találkozunk és ha van olyan nap mikor nem nekem az mindig egy örökkévalóság. Mit tehetnék hogy jobb legyen, ne fájjon ennyire? Törődjek bele? Vagy csak túlaggódom? lécci segítsetek. normális válaszokat előre is köszi.