Megbízom benne, akkor mégis miért érzek így?

1 éve van barátom, nagyon megbízom benne, és szeretjük is egymást.

viszont, tavaly megismerte az egyik sulis társát. (mi nem egy suliba járunk) az elején nem zavart a lány, de miután már sokszor hallottam, hogy milyen jól elvoltak (elég sokat töltenek együtt a suliban, sulin kívül szerencsére nem) egy kicsit zavarni kezdett. aztán már olyanokat is mondott a barátom, amikor valamin összekaptunk, hogy a csaj persze nem viselkedik így a pasijával... (neki másfél éve van pasija) egyszer nem bírtam tovább, rákérdeztem a barátomnál, hogy bejön-e neki külsőleg a lány. először terelte a témát, de végül kibökte, hogy igen. és imád vele húzni, amióta megmondtam neki, hogy zavar, ha ilyeneket mond róla. többet már nem akarok erről beszélni vele, mert mégtovább folytatja majd csak azért is... lehet, hogy ez már csak bebeszélés, de akárhányszor összefutottam azzal a csajjal, mindig olyan gonoszan, lenézően nézett rám...

mit csináljak, hogy túllépjek a féltékenységen?