Művészek, tudósok, igényes emberek: ti hol próbáljátok megismerni a társatokat?

valamiért törölték a válaszom,

leírom még egyszer

magyarországon nem tolerálják a művészetet, vagy a tudományt, az van amit iskolában tanítanak, CSAK SEMMI GONDOLKOZÁS.

szal igen vagy külföldön vagy az utcasarkon ülnek!

Reménykedj a véletlenben... :S

Van egy tippem, viszont: egyedül menni kiállításra- közös érdeklődés megvan, beszédtéma adott :)

A kutatókat nem tudom hol kutatnak lányok után, :)

de a művészeknél azért elég vegyes a történet. Nem szabad elfelejteni a művészek azért általában tudnak élni, nem vetik meg a szórakozást, italt bulit sem. Sőt amennyire magányosak és befordulóak annyira bulizósak tudnak lenni. Tehát szerintem egy művészt akár egy szokványos szórakozóhelyen is lehet találni. Természetesen egy bizonyos kor felett ez változik, de ehhez nem kell művésznek lenni minden emberrel így van. 30 felett szerintem a művészek lecserélik a szórakozóhelyeket, kulturáltabb elegánsabb pubra, esetleg kiállításokon, rendezvényeken ismerkednek. A művésztelepet azért nem gondolom, mert azért általában az egy zárt összeszokott közösség, ha addig nem jött össze ott valakivel nem hiszem hogy x év után kitalálja hogy mégis.

Nem vagyok tudós, sem 30-40-es korosztály, még csak férfi sem, viszont én is művelt, értelmes, igényes embernek tartom magamat. És szintén nehéznek találom így a párkeresést, rengeteg a közönséges, felszínes, tanulatlan ember. (Nem CERN-kutatót keresek társamnak, nade azért legyen meg egy bizonyos intelligenciaszint!)

Már nincs igény a kultúrára, minél butább egy ember, annál jobb. Az ilyenekre néz fel sajnos a csorda mostanság...

Olyan buta ez az elgondolás.

Nekem még érettségim sincs,mégis remekül elbeszélgetek(barátként)tanárokkal,festőkkel,ügyvédekkel,pszichológusokkal.Pedig olykor még a hely(telen)esírással is gondjaim akadnak(sajnos)

Az ember nem feltétlenül buta attól,hogy nincsenek iskolái.Ha szétnézel ma már boldog boldogtalan diplomával rohangál,de korántsem a tehetsége miatt.

Azt ajánlom ne légy ilyen szűk látókörű és ne a tudóst keresd,hanem az embert.

A klasszikus értelemben nem vagyok ugyan művész - ha csak a közírás nem számít művészetnek - de valóban elvontabb vagyok az átlagnál, úgyhogy válaszolok, aztán, ha nem tekintesz érintettnek, nem veszed figyelembe.

Én kifejezetten nem szakmabelit kerestem magam mellé. Korábban kutatóként dolgoztam, onnan vándoroltam az írás világába, és abban az időben egy kollégával éltem. Nagyon jó volt a kapcsolat, de nem volt elég magán szféra. Szerintem az embernek szüksége van rá, hogy legyen egy-két dolog az életében, ami csak az övé. Ráadásul én versengő típus vagyok, és ha egy területen tevékenykedünk, az egyikőnk úgyis jobb a másiknál, és ezt nehéz egy versengő típusnak ezt nehéz feldolgozni.

A magunkfajta író-lelkek egyébként jobbára valóban romkocsmákban lelhetők fel egy sör mellett, vastag cigarettafüst-felhőbe burkolózva, és élénken vitatkozva a szíriai helyzetről, a magyar politikáról vagy a Higgs-bozonról.

30N