Nincs remény szerintetek?

Megismertem egy srácot aki teljes mértékben olyan volt mint én, mintha én lennék fiúba... egy barátunkhoz emntem barátnőmmel és ő jötrt ki elém a buszmegállóba (pedig nem is ismertem) aztán az este folyamán kettesben maradtunk , meg i csókólt és mondta , hogy azért jött ő mert bnőm mesélt rólam és olyan volt neki mintha róla meséltek volna... Ezután együtt aludtunk (mikoris ő végül lement a földre mert nem akart véletlen se túlzásba esni... így aztán úgy aludtunk , hogy fogta a kezem , nagyon aranyos volt teljes mértékben csak jót akart legalábbis akkor még azt hittem) na ezután még találkoztunk hasonlóan... tegnap volt egy buli amin ott voltunk és szinte észre se vett , mégis egy barátja úgy beszélt rólam mint "barátnője" pedig nem is voltam az... Este megint vele aludtam.. Másnap muszáj volt már rákérdeznem (sajnos csak facebookon sikerült elérnem) hogy akkor mi is van köztünk, és amikor spontán odavágta hogy hát szerinte semmi akkor teljesen összeomlottam... én nagyon megszerettem , azt hittem ő az aki mellett végleg olyan boldog lehetek mint abban a pár napban... Akkor annyira vigyázott rám , és még azt is monta ,hogy szeret , most meg rákérdez h h szerethetném... ugyanmár... :'( én összesen kétszer voltam szerelmes ... és soha nem engedtem közel egy fiút sem mert nem fogott emg bennük semmi... Benne megfogott... volt kötelék és bíztam benne... Miért tehette? Nem lefektetni akart hisz mindig direkt lement ,hogy nekem úgy jobb legyen... :( Nem tudom mit tegyek de egyszerűen 2 napja sírok és enni se tudok... Ez már teljesen reménytelen? Én segítettem neki végig mindenben, és végén csak ennyit mond... aztán meg csáó ... Miért?? :'(