Hagyjam az egészet a fenébe, vagy küzdjek érte?

23 éves nő vagyok és BORZASZTÓAN SZERELMES! A barátommal 6 éve vagyok együtt (ebből 4 év együttélés) nagyon sokat veszekedünk általában ideges meg feszült és ebből adódóan szoktunk veszekedni! Ha ő bánt meg akkor is én megyek oda hozzá, mert nem bírom, ki nélküle! Nőnek érzem magam, de ebben a kapcsolatban nincs "tartásom" ami tudom, hogy nagyon fontos, csak egyszerűen millió gombóc van a torkomban, ha belegondolok, hogy elveszítem, és inkább megyek utána mint egy pincsikutya! De azt tudom, hogy szeret, csak egymással élni nem tudunk, nagyon nehéz természete van, de én az egész életemet leélném vele, mert Ő az életem (nah már most is bőgök, lelkileg puhány vagyok! ) ha jól megvagyunk akkor minden szuper, de ha fekete felhő van akkor meg egyből hazaköltözésről van szó! Állandóan dolgozik, így nem sok időnk van egymásra! Nem tudom, hogy ő-e az igazi?! De nem tudom, hogy ez lehet-e jobb vagy már csak rosszabb lesz?