Épp egy szakítás elött állok. Azthiszem. Mégis vissza tekintgetek a múltba. Rendben van ez így?

4 év után eljutottam arra a pontra amikor már nem bírom.Majdnem 2 éve megromlott minden.Az összes cselt,trükköt bevetettem már ami létezik,nincs ötletem,PASSZ...elég volt ennyi.Nem tudom helyre hozni a kapcsolatunkat,akárhogy erőlködök,ugyanis ez nem egy emberes munka.Ahhoz,hogy akarjuk egymást Ő is kell.Mégsem tesz semmit,azt hiszi játszhat velem...azt hiszi én sosem menekülök el.Ö volt az első nekem és én is Neki.Gondolhatjátok, hogy szeretem,ragaszkodok hozzá hisz 4 év az 4 év.Most szüleim elutaztak 1 hétre,mondtam a barátomnak ne talákozzunk és ha hiányzunk egymásnak akkor még van remény...nemhiszem,hogy ettől jobb lesz,sőt jó is egyedűl lenni...nélküle.Nincs idegeskedés,feszültség.Nyugodt vagyok!7végén voltam szórakozni,megismertem egy fiút,beszélgettünk jól elvoltunk.Megbeszéltünk egy találkát.Tudom nem ez a legjobb megoldás,de hátha ez ad egy löketet, hogy véget tudjak venni ennek a kapcsolatnak.Nem tervezek ezzel a fiúvaal igazából...Na szóval mégis visszanézem a közös fotókat,a videónkat ami rólunk készűlt és összeszorúl a gyomrom,sírok.Félek nem fogom tudni elengedni és a lelkiismeretem meg romokba fog heverni ha mégis együtt maradunk (mivel találkozok ezzel a fiúval).A mostani barátom biztosnságot nyújt nekem...itthon elég zűrös minden anyummal lakok és a barátjával de ez egy egy szobás lakás.Eddig megoldottuk ezt mert amikor anyum barátja éjszakás volt akkor itthon tudtam aludni,amikor meg éjszaka nem dolgozott és itthon aludt akkor a barátomnál voltam.Ettől is félek,hogy hogy fogjuk ezt megoldani...20 éves vagyok elég "nagylány",hogy a szülőm és párja társaságámban aludjak.Zavarjuk is egymást az az igazság mert anyumék sokáig fent vannak dvdznek és engem ez zavar.Nekem nyugalom kell,de ha végleg haza költözök ez nem lesz meg.Mitévő legyek?